Oldalak

2014. május 11., vasárnap

100 és egy új fejezet kezdődik

Eltelt majdnem egy hónap és egy betűt sem irtunk a blogra, bár úgy tűnhet hogy semmit se csináltunk a háttérben rengeteg munka volt. A blogot kinötte kicsiny csapatunk és váltani kellett egy komolyabb saját felületre ahol szabad kezet kapunk a fejlődésre. A továbbiakban nem fogjuk linkelni már a postokat sehova sem, hacsak nem túrafelhivás lesz, így akit érdekel továbbra is az életünk tekeréseink kérjük az alábbi linket látogassa majd vagy tegye könyvjelzőbe

http://tekeresazelet.hu/

Köszönjük hogy eddig is olvastatok minket és reméljük az új lap is elnyeri a tetszéseteket.

2014. április 14., hétfő

Átépítés és egy híján 100

Ez a 99. poszt a blogon, majdnem 100., és az utolsó ilyen bejegyzés, ugyan is a következő posztra minden megváltozik. A blog is ezen okok miatt volt mostanában kicsit csendben, mert folyamatosan  tervezünk, amikor csak van időnk. Ennek persze mi látjuk kicsit kárát, mert már nagyon el vagyunk csúszva a bejegyzésekkel, de valahogyan majd csak ledolgozzuk. De most ne szaladjunk ennyire előre egyenlőre, jöjjön az UMF átépítés:

Mint láttátok, vettem egy Merida Matts sport 300 vázat, ezt szerettem volna az UMF helyére. Ezzel a feladattal Barni lett meg bízva, melo után kigurultunk hozzá, majd nekiálltunk szerelni, amit lehetett, igyekeztem segíteni neki, de inkább a dokumentálás volt részemről a fő szempont. Új alkatrészek, amik bekerültek még a vázon kivül az a hajtás, gumik és a bowdenek, minden más a régi maradt.
Barni lebontotta a régi bringát, addig én úgymond a kerekkekel játszottam, kis takaritás, gumicsere és ilyen apróságok. Kikerült hamar a villa is a bringából, aztán lassan neki lehetett állni az összeszerelésnek. Ezzel sajnos lassabban haladtunk, mert valami mindig közbejött, hol el kellett menni valami miatt, hol valami alkatrésszel akadtunk meg. Mert ha már bontottunk, akkor át is lettek nézve a dolgok, és bizony a hátsó agynál nem ártana lassan egy kazettatest csere, mert kicsit kotyog  már sajnos. De hát aki ugrál egy bringával, az ugye ne csodálkozzon az ilyenen. Aztán a végefelé éppen kiderült, hogy a váltóbowden ház helyett féket kaptunk. Szegény Barnit nem irigyeltem miatta,  de el kell ismernem az egész napi munkát tisztességesen megcsinálta, a bringa remekül össze lett rakva. Másnap már rám vártak a tesztkörök, de az már a következő posztnak lesz a témája.
És végül ilyen volt és ilyen lett:


Az építéshez kapcsolódó galéria a facebook oldalunkon elérhető.

2014. április 3., csütörtök

Tatai körök

Múlt héten elmentem fotózni Tatabányán, és a Galla-patakot követtem, míg végül meg nem találtam az Által-eret is. Azt is követtem szép zubogások után keresgélve, mígnem rátértem a Tatára vezető bicikliútra. Nagy meglepetésként ért, hiszen én Tatabányán lakom ugyan, de nem nagyon ismerem a környéket, nem voltam még biciklivel Tatán, és nem is gondoltam volna, hogy erre van a bicikliút, én pár utcával arréb gondoltam. No de nem rizsázok, arra akartam kilyukadni, hogy mikor megláttam a szépen felépített bringautat, elhatároztam, hogy a legelső alkalommal, ahogy lesz egy kis időm, hazahozom a bringám, és elmegyek vele Tatára.
Eredeti terveim szerint kinéztem magamnak egy szép kis kört Tatabánya - Tata - Dunaszentmiklós - Dunaalmás - Tata - Tatabánya útvonalon, de már hamar elvetettem, hiszen nekem a véremben van az eltévedés, és a jó tájékozódóképességem nem fejlődött ki, így annak az útnak nem mertem egyedül nekiállni, inkább, ha van kivel, még a végén Pesten kötök ki, vagy ki tudja... :)
Tehát ezt elvetettem, de kitaláltam, hogy Tatáig mindenképp elmegyek, arra úgysem tévedek el, a bringaút odavisz, és elterveztem, hogy megkerülöm az Öreg-tavat, aztán meg majd meglátom, mi lesz.
Mára terveztem az indulást 10 órára, sikerült is betartanom, így útnak indultam. Tatáig megálltam párszor fotózni, de amúgy nagyon jó időt sikerült mennem, fél 11-kor már az Öreg-tavat csodáltam. :) Elsőre odataláltam a tóhoz, aminek nagyon örültem, így neki is láttam a körömnek. Néha megálltam gyönyörködni a tájban, és fotózni, de kényelmes tempóban haladtam. Már a tó másik felén jártam, mikor megláttam egy táblát, hogy a Szent Tamás-forrás 1.2 km-re van. No, új tervem lett, gondoltam megkeresem azt a forrást. A tábla nem volt megnyilazva, és pont egy elágazás közepén van, így fogalmam sem volt merre menjek, gondoltam letérek kicsit a körről, elmegyek a másik irányba. A főúton kötöttem ki. No, akkor visszamentem, figyeltem, merre lehet az a forrás, de nem találtam, így fel is adtam, inkább gurultam tovább.
Ezután megtettem az első körömet. De én még kilométer hiányban szenvedtem, így gondoltam egyet, még csak 11 óra körül volt, éhes sem vagyok annyira, megyek még egy kört. Mentem is. A forrás tábla megint elgondolkodtatott, hogy hátha megtalálom most, bementem egy másik ösvényen, szintén a főútra értem. Tehát sikerült megint egy szép kis kitérőt rajzolnom a térképbe, sebaj, menjünk tovább. Második köröm végeztével éhes lettem, így gondoltam egyet, egyszer élünk, elmegyek Nico barátunkhoz, és eszek egy finom olasz pizzát. Most sem csalódtam Nico pizzájában, nagyon finom volt, és nem volt kicsi, a végén már magamba tuszkoltam, de megettem. :D Mozogni nehézkes volt, de hát bringával voltam, gondoltam egyet,  lemozgom én a kaját, megyek még egy Öreg-tó kört, végülis három a magyar igazság. Harmadik körömnél szintén megláttam a táblát, mondom nem igaz, most már tényleg megkeresem. De merre lehet? Volt egy hely amire a két kör alatt felfigyeltem, hogy egy leágazás van balra, hát elmentem arra. Ott folyik az Által-ér a tóba, szép látvány volt, viszont vissza kellett fordulnom, mert nem ment tovább semmilyen híd, bringával úszni meg még nem szeretnék. Így mentem még egy kört, de szomorúan, hogy a forrást nem találtam meg, na majd legközelebb.
A három köröm után hajtottam végre a tervemet, miszerint bemegyek a kedvenc cukrászdámba és fagyizok, hiszen ha Tatán járok, azt nem lehet kihagyni, ott lehet kapni a legfinomabb fagyit. :) Így megkerestem a cukrászdát, és fagyiztam egy jót, majd kiterveltem, hogy ha már úgyis a Cseke-tónál járok, megkerülöm azt is. Úgy terveztem, megkerülöm azt is háromszor, de túl sok volt a gyalogos, így erről lemondtam, csak egy kört mentem. Megnéztem a térképet, és megláttam, hogy a Tatabányára vezető út mellett van az Által-éri-ülepítő vagyis a Derítő-tó, így gondoltam megkerülöm azt is, aztán hazagurulok. Nos, nem ment olyan simán, mint ahogy azt én elterveztem, egy vékony kis ösvényen haladtam egy ideig a tó mellett, bár elég óvatosnak kellett lennem, mert néha volt egy két kiálló gyökér, és ha elvesztem az egyensúlyom, beleesek a tóba, de mint már említettem az előbb is, még nem szeretnék bringával úszni. :) 
Mentem is egy ideig, mígy végül kikötöttem egy helyen, ahol már jártam a mai nap folyamán. Meg is néztem a térképen, hogy az Öreg-tó kör egy részéhez értem vissza, sajnos hiába kerestem, nem találtam másik ösvényt, hogy megkerülhessem az előbbi tavat, így fogtam magam, és elindultam az Öreg-tó szélénél, gondoltam megyek egy kicsit ahogy a térképen van, majd elkanyarodok jobbra, és a bringaútra érek vissza. Na meg azt ahogy én elterveztem... :D Minden kis ösvényen próbáltam letérni jobbra, de mindig valahol máshol kötöttem ki, totál ellentétes irányban, a végén már azt sem tudtam, jobbról vagy balról jöttem-e, így volt, hogy visszafelé mentem, a térkép meg már összevolt rajzolva (SportTracker térképe), így hiába villogott nekem, hogy hol vagyok, de nekem már fogalmam sem volt. :D Aztán végül úgy döntöttem, befejezem inkább ezt az Öreg-tó félkört, és utána majd visszafordulok. És sikerült. Igaz, a térképet kicsit sikerült elcsúnyítanom, és jól összefirkálnom, de sebaj, megtaláltam a bringautat, és hazatekertem. :) Mentem egy szép 60 km-t, jó kis tekerés volt, tervezem, hogy visszamegyek legközelebb is, de akkor geoládázni is fogok (vagy fogunk), mert biztos, hogy van arrafelé. :)
Na, és a végére jön a legjobb móka, hiszen rákerestem google-n, hogy mégis, hogy néz ki ez a Szent-Tamás forrás, és mikor megláttam, nem tudtam, sírjak-e vagy nevesek. 
Hát én nem arra gondoltam, hogy egy ilyen valamit kell keresni, szerintem minden egyes alkalommal elmentem mellette... :) De az első google találat pont geocaching.com-os, így tudom, hogy egyszer úgyis meg kell keresnem még egyszer, de akkor már meg is találom, mert tudom, mit kell keresni.

További képeket a linkre kattinva érhettek el.

2014. április 1., kedd

Sirató-túra




A túra Krisztián egy ismerőse által nyerte e
elnevezést.

Korábban történt ugyanis egy baleset a 85-ös út környékén, ahol temérdek mennyiségű sör  ( kinek étel, kinek ital ) semmisült meg. Még a föld is piált, szó szerint.

Így, elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a környéket. Ha nem is a közvetlen tetthelyet, de ameddig a kerékpárt szabadon lehet engedni, addig elgurulunk.


Győrből kiérve Gyirmót felé vettünk az irányt. A túrára egyébként Krisztián, ismerőse Gábor, Lajos és Tomi jött el.



Gyirmóton a lovászatot elhagyva az aszfalt eltűnt alólunk. Fosóhomok, murvás terep, törmelék váltakozott, de Koroncóig meg sem álltunk...



Koroncón minimálisan eltévedtünk, de hamar megtaláltuk az utat, amely Rábapatonára vezetett...

Rábapatona volt a legközelebb a sör dús talajhoz, így a korábbi tervekhez igazodva, egy sört mi is kiöntöttünk. Ja, mármint a gyomrunkba... Nincs pazallás', NINCS.



Mivel közelgett az este, a nap lenyugvóban volt, így hamar útnak kellett indulnunk, hogy ne sötétben botorkáljunk vissza.

Térképeket nézve agyaltunk, hogy menjünk-e 3 km-t a 85-ös úton Ikrényig, - veszélyes - avagy válasszuk a murvás töltést.

Az utóbbi mellett voksolt mindenki, így elkerültük a kamion kísérte halál közeli élményeket.

Haladtunk, tekertünk, majd egyszer csak valami furcsára figyeltünk fel. Én láttam már sok mindent, de töltés oldalában legelésző disznókat még nem. Mamáéknál volt anno sertés tartás, de így "elszabadulva", nagy téren kiengedve még nem láttam sétáló konnektorokat....



Megérdemelték, hogy lefotózzuk őket, "blogsztárok" lettek :)

Zötyögős, murvás, porzós töltésenvégighaladós útról letérve a szántó mellett beértünk végre Ikrénybe.




Korábban hívott egy ismerősöm, Peti, hogy csatlakozna hozzánk, de mivel amikor elstartoltunk, ő még dolgozott, ezért úgy egyeztünk meg, hogy ő majd csatlakozik hozzánk, és valahol szembe jövet együtt folytatódik a túra. Ez a pont Ikrényben következett be.

Hatan folytattuk a túrát, melynek következő állomása Börcs volt. Azért erre jöttünk, mert Abdára érkezvén az újonnan épült kerékpárúton tudunk Győrbe menni az 1-es út mellett.

Végezetül az utolsó állomás a Megyeháza tér volt, bár Krisztiánék a Bécsi kapu térnél elköszöntek, mert nekik onnan közelebb volt a haza...

2014. március 31., hétfő

Geocaching - Harmadik felvonás

Rövid időn belül Ákos immáron harmadszorra szervezett geoláda túrát, és mivel a szigetközben eddig elég sokat voltunk az előző két túra alkalmával, valamint arra már amúgy is kevés láda maradt, javasoltam neki, hogy most menjünk egy kicsit nehezebb terepre, vagyis Győrújbarát felé.
A reggeli indulás után Gyirmóton álltunk meg először a tóparton, bár elég korán volt, de én már egy szál pólóban sem fáztam, végre lehetett élvezni a jó időt.
A láda meglett, és már indultunk is tovább Csanakra, itt is szerencsére meglett mindegyik láda, a kastélynál és az állomáson is viszonylag hamar. Innentől indult a túra nehezebbik része, mert a győrújbaráti "havasok" következtek, elég szép emelkedőkkel. Az első megálló az emlékmű volt, ahova még viszonylag könnyen felértünk. A láda meglett, indultunk tovább. Ezután a kilátó következett, a környezet nagyon szép volt, ez kárpotolt minket a szenvedésért, viszont a láda sajnos eltűnt. Továbbindulva egy kiadós gurulás következett, aminek persze megvan az a hátulütője, hogy felfelé is kell menni nem keveset, Ákos itt már kevésbé őszinte mosollyal konstatálta a dolgokat. De azért amit lehetett, végig tekert. Félúton a rádiótoronyhoz megálltunk egyet szusszanni, és kicsit gyönyörködni a tájban, valamint egy kupac talán szarvas vagy őzcsontban.
Elindulva már csak az utolsó nehéz emelekedő volt hátra a toronyig, emlékeim szerint ezen hamar felkapaszkodva, majd továbbgurulva már a nyúli torony következett, bár előtte egy emelkedő még, ami kiment a fejemből.
Az ottani ládát anno egy éve megcsináltam már, és így hamar megtaláltam újra, majd felmentünk a toronyba, ahol bár nagyon erős szél fújt, nagyon szép volt a látvány.
Innen legurultunk a szurdik felé, majd Nyúlon egy kisboltnál megebédeltünk, és megbeszéltük a további útvonalat. Nyúlon a présnél levő ládát sajnos nem találtuk, pedig rengeteg időt eltöltöttünk ott, ilyenkor szoktunk agyalni rajta, vajon az emberek, az úgynevezett muglik mit gondolhatnak rólunk. Nemzetközileg ugyanis a Harry Potter nyomán így nevezik azokat az embereket, akik nem tudják mi az a geoláda.
Következő állomás Pannonhalma volt, ahol könnyen megtaláltuk a ládát, bár itt már eléggé kezdtük érezni a fáradságot, de úgy voltunk vele, ha törik, ha szakad, azért megcsináljuk. Onnan Győrság következett, ahol egy dombtetőn levő kis haranglábnál leltünk rá a ládára, és meg is álltunk kicsit pihenni a nyugodt környezetben.
Visszagurulva a faluba a helyi presszóban egy kis frissitőt vetünk magunkhoz, majd indultunk tovább az utolsó láda felé, de immáron Győr felé, haza. A töltéstavai bekötö út után volt a láda kb. 10 méter magasan egy fán. Miért is ne ugye, elég erős szél tombolt, és a láda leírásában pluszban felhívták a figyelmet rá, hogy óvatosan kell kinyitni, mert valami pottyanhat belőle. Szóval nem volt egyszerű, de azért csak felmásztam oda is. Épelméjűségemet jogosan lehet megkérdőjelezni, de hát a sikerélmény annál nagyobb ugye.
Legközelebb Bácsa és Vámosszabadi felé vesszük majd az irányt, és azzal a közeli ládák javarésze el is fogy.
Teljes galériát a facebook oldalon láthatjátok, elérés jobb oldalt a lap tetején.

2014. március 24., hétfő

Átalakulás indul

Egy ideje az UMF-em feleslegessé vált úgymond a Kona mellett, így először az eladása mellett voltam, de mivel nem tudtam tőle szabadulni, így az átalakítás maradt. Egy váz csere, egy kis hajtás és egy kis gumi és máris van egy ütőképes CC bringa belőle.
A váz egy pár napja már megvan, Merida Matts sport 300 18"
Nagyon szép állapotban van, és szerencsére olcsón is sikerült hozzájutni. Korrekt volt az eladó, és mint a képen is látszik, elég sok minden járt hozzá.
Az alkatrészek a mai napon jöttek meg Barnihoz, szóval egy pár napon belül pedig megkezdjük a szerelést, és végre lehet gurulni. Bár mindenképpen furcsa lesz, sokat kell majd szokni. De addig egy pár dolog mindenképpen cserélve lesz még a bringán.

2014. március 23., vasárnap

Balszerencsés, de mégis jól eső!

A tegnapi nap folyamán délelőtt úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy végre nekiálljak én is normálisan tekerni újra a téli "lazsálás" (hisz télen se tettem le a bicajt, mindenhova azzal mentem, csak hosszú utakat nem tettem az időjárás végett, de hát ez érthető szerintem) után! Az első gondolatom a "kis köröm" volt (ha nincs sok időm, de mégis tekerni akarok egy gyorsat, ezt szoktam lenyomni) ami nem áll másból, mint Győr-Újfalu-Győrzámoly-Győrladamér-Dunaszeg-Kunsziget-Öttevény-Abda-Győr, de ismerősöm beszélgetés közben poénból felvetette, hogy tekerjek ki hozzá Darnózselire. Rá is kaptam az ötletre, miért is ne?!

Amikor indultam, még nem volt olyan nagy a szél, így bátran nekivágtam az útnak. Nagyon jól ment, nyomtam a saját tempómat, és nagyon élveztem egészen addig, amíg el nem érkezett a balszerencsék sorozata....
Gyerekkorom óta nem "zakóztam", hát tegnap sikerült, de olyan jó isteneset :( . Győrzámoly közepe táján szaggattam, amikor majdnem beértem egy szintén biciklis párt, akik jóval lassabban haladtak mint én. Ki akartam kerülni őket, amikor észre vettem, hogy egy füvet nyíró fiatal ember éppen kitolat az útra... Választhattam, vagy satut húzok és bukok egyedül, vagy kikerülöm a párt elütve a fűnyíróst, és akkor ketten sérülünk. Kettő rossz közül a kisebbiket választottam, satufék. Eredmény egy hatalmas borulás, térd, tenyér, comb és alkar sérülés rajtam, pedál lenyúzás és a fékkar pozíció totális elmozdulása, kulacstartó eldeformálódása a bicajon.
Fél perc alatt felpattantam és folytattam utam, amikor ledobta az első tárcsám a láncot, ami végig sértette a hajtókart. Mi jöhet még? Gyorsan visszatettem és go tovább, most már nem csak sérülten, de koszosan is! Ásványráróig simán haladtam. Ott megálltam a körforgalomnál, hogy információt kérjek az útiránnyal kapcsolatban (arrafele még soha nem jártam), indultam volna tovább, de nem ment. Mi történt már megint ??? Hát a hátsó fogas ledobta a láncot, de úgy, hogy beszorult a váz és a fogaskoszorú közé, kifeszegettem, visszatettem, és haveromig meg se álltam. Ott lemosakodtam, mert már nyakig olajos voltam, regenerálódtam, beszélgettünk egy jót.

Hazafele jövet szerencsére már nem volt semmi probléma, bár a szél viharossá erősödött, folyamatos oldal és szembeszelem volt, ami jócskán visszafogta a teljesítményemet.

Hát ez volt az év első nagyobb tekerése, balszerencsés út volt, de mégis nagyon jól esett, hogy végre újra róhattam a kilométereket az ország útjain.

2014. március 20., csütörtök

Újabb geoládázás

Legutóbbi geoládázásunkkor elterveztük, hogy majd legközelebb, ha lesz kis időnk, akkor megcsináljuk a maradék ládákat, amiket akkorra terveztünk be. Végül ez a nap is eljött, március 15-én. Az indulást reggel 8-ra terveztük, de mint mindig, most is nehézkes volt a felkelés (főleg nekem), pláne, hogy előző nap night ride volt, így nem sokat aludtunk. De végül csak fél óra késéssel indultunk el, szintén mint legutóbb Ákos, Peti és én. Szerencsénkre nyitva tartott a közeli kisbolt, így tudtunk venni vizet és valami kaját is az útra, mert csomagolni nem volt már kedvünk. 

Első megállónk a Railroad Bridges nevet viseló ládika volt, ami egy vasúti hídon volt elrejtve. Már itt az elején elég sokat elidőztünk, hiszen elég nagy a híd, és a GPS nem akart normális jelet fogni, de végül sikerült megtalálnom, így a megtalálás adta újult erővel továbbindultunk. Ezután Abda felé tekertünk, de még útközben két ládát megtaláltunk, majd az abdai hídnál álltunk meg, ettünk egyet, fotóztunk, beszélgettünk.
Abda után Börcs felé vezetett a ládázós utunk, innen pedig néha meg-megállva Öttevény felé vettük az irányt. A ládákat viszonylag hamar megtaláltuk, így nem időztünk sokat, jó tempóban haladtunk. Pinnyéd felé elkezdett az idő romlani, s mint azt az időjárás jósolta, nagy erejű szél fújt, legnagyobb bánatunkra és örömünkre is, hiszen egy rövid ideig szembe,- és oldalszelünk volt, de max 1 km-ig, bár azalatt minden homokot sikerült megennünk, hiszen földúton mentünk. De utána nagyon jól jártunk, hiszen egy kanyar után hátszelünk lett, s ha nem is tekertünk semennyire sem, akkor is 25 km/h-val haladtunk, s ez tekeréssel még gyorsabb volt, lehetett élvezni a sebességet. :)
A legtöbbet a Radnóti emlékhelyen lévő ládát kerestük, és keresésünk sikertelen is volt, arra gyanakszunk, hogy a láda megsemmisült, hiszen a kerítést pár napja festhették le, mert még a fű is festékes volt, és egy mikroládát hova máshova lehet rejteni, mint a kerítésre, s minden mást felforgattunk a közelben. Aztán lehet kiderül majd, hogy csak mi nem találtuk, de az is lehet, hogy visszajeleznek nekünk, hogy mégiscsak ott a láda, akkor viszont visszamegyünk, és addig keressük, míg meg nem lesz. (Update: Visszajelezték, hogy eltűnt a láda, de azóta újat rejtettek el, amit meg is fogunk majd keresni :) )

A Radnóti emlékhelynél elkezdett esni az eső, még egy ládát megkerestünk volna Pinnyéden, de azt sem találtuk.(Update: Kiderült, hogy itt is eltűnt a láda, azóta ide is rejtettek újat.) S az eső már egyre jobban esett, így Pinnyéden úgy döntöttünk, hogy a maradék 3 tervezett ládát már legközelebbre halasztjuk, hiszen nincs olyan messze Győrtől sem, az egy városi ládázásba is belefér. Jól eláztunk, mire hazaértünk, de megérte, már 4 körül otthon melegedhettünk, és kipihentük az előző este kihagyott alvásunkat is.

További képekért kattints ide! :)

2014. március 15., szombat

A szülinapi Night Ride

Night ride mint mindig, ha lehet hetente van vagy szombaton, vagy mint most éppen pénteken, mivel délutános voltam. Eleve későn indultunk, fél 11-kor volt a megbeszélt találkozó, de az Audiból hazafelé elbeszélgettük az időt, így csak fél 11-re értünk haza, és még ettünk, elkészültünk, így csúsztunk egy 10 percet kb. Az alap felállás az volt, hogy Csécsei Tomi, Berni és én leszünk, de végülis csatlakozott hozzánk Barni is a Kék Diszkontnál, ahol közöltük vele, hogy a tervek és a hangulat Győrzámolyra vezet. Így nemsokára egy jó beszélgetés után, kellemes, hülyéskedős tempóban haladtunk, miközben végre tudtunk normálisan beszélni egymással, senki sem sietett sehova. Győrzámolyra érve szóltam, hogy szerintem menjünk tovább Dunaszegig, nem volt sok a távolság, tekerni akartam, plusz kivilágítatlan bringásokat kerülgetni, alias nindzsákat.
Dunaszegen megállva a faluvégi kocsmánál kicsit beszélgettünk, Berni pedig felrakta a ledes szelepsapkákat, amiket kapott ajándékba, s ettől messziről úgy nézett ki, mint egy rendőr: elöl kéken, hátul pirosan villog.
Hazaindulva egy idő után én Tominak a bringájával jöttem próbaképp, és hogy pörgessünk kicsit, Berni az enyémmel, Tomi meg a Berniével. Tomi bringája nagyon jó lett, nem szeretem az országúti kategóriát, de van pár gép, amire azt tudom mondani, hogy megfordult a fejemben, hogy na azért mégis csak, ha egyszer...
De nem, egy negyedik bringát tényleg nem akarok már. Aztán továbbtekerve Győr felé, de már Újfalu után Berni kicsit lesodródott az útról, ahol sajnos egy esést mutatott be, aminek a következménye lett, hogy a lámpájának a konzolja eltörött egy nap után, hiszen ma használta először, valamint a bringán elég sok karc keletkezett, és a katica csengő egyik szarva letört. De ezek a legkevesebbek, neki szerencsére semmi baja nem lett az ijedségen kívül.
Azután Barnitól Győrbe érve elköszöntünk, mi pedig legurultunk kicsit beszélgetni egy jó sörre a Laposhoz, hogy mégis mik a tervek, kivel mi, hogyan történt mostanság, mert kevés időnk volt az utóbbi időben. Sajnáltuk, hogy nem jöttek el, akik jelezték, hiszen nagyon is kellemes volt az idő a tekeréshez. Talán majd legközelebb.

2014. március 14., péntek

Egy éves a blog!

Egy ideje már gondolkodtam ennek a posztnak a tartalmán, hogy az elmúlt egy évben kiknek is kell köszönetet mondanom, amiért a blogot csináljuk.
Az egész egy évvel ezelőtt, egy csütörtök hajnali munkába menet alatt pattant ki a fejemből, de hogy miért pontosan, azt nem tudnám megfogalmazni. A tavalyi év nagyon jelentős volt az életemben bringázás szempontjából. Bár nem tekertem annyit, mint szerettem volna, azért rengeteg minden összejött. De akkor ha nem haragszotok, most egy kis visszaemlékezést tartanék:

Elsőre azokat illeti meg köszönet, akikkel tekertem tavaly, és akik időközben szerzőtársak is lettek, vagyis a Tekerés az élet csapata. Az idő folyamán kicsiny, de nagyon összetartó társaság lettünk, segítve a másikat, hol a szerelésben, ugye Barni?
Hol beszélgetésben, ugye Dyna?
Vagy éppen szervezésben, és az élet egyéb területein, mint például amikor én ügyes nem viszek melóba ennivalót, és kisegítesz Tomi?
És a magánéletben, vagy a blog szervezésében, mint párom, ugye Berni?
Nagyon sokat köszönhetek nektek, és remélem az elkövetkezendő évek is hasonlóképpen fognak eltelni, ha lehetséges, azért kicsit több közös tekeréssel.
Nem hagyhatom ki a többieket sem, akikkel közösen tekertünk, vagy geoládáztunk és túráztunk.

Név szerint nagyon sok mindenkit lehetne felsorolni, hiszen sok emberrel összehozott a sors a blognak és a Győri bringások facebook csoportnak köszönhetően. Örökélmény marad például az Ász Viktor féle betonhajó vadászat, vagy a night ride-ok a városban csapatostul, a jó beszélgetések, hülyéskedések. Vagy éppen az Ágostonnal tekert szigetközi geoláda kör, amit végigszenvedtünk.

Sokat köszönhetek azoknak is, akik segítettek a bringáim felépítésében, elsősorban a Peppe kerékpár szerviznek, ahol mindig gyorsan tudtak segíteni, ha kellett. Aztán Horváth Andrásnak, a Hunor kézműves kerékpár tulajdonosának, aki a Peugeot-on gyönyörű munkát végzett. De sokan segítettek a véleményükkel vagy éppen kapcsolataikkal, amikor valami alkatrész kellett
.
Nem maradhattak ki az extrém dolgok sem az életünkből, mint például a Szajki-tavak túra, utólag visszagondolva nem biztos, hogy 24 óra alatt kellett volna megcsinálni a túrát, fáradtan nekiállva. De akkor ez így volt jó.
És végül köszönöm Neked kedves olvasó, ki látogatod a blogot, hozzáfűzöd a véleményed, és ki tudja, talán idén végre közösen is tekerünk egyet.

2014. március 10., hétfő

Minimál bringa építés - 2. rész - Totális sufni

Ma onnan folytattuk, ahol tegnap elakadtunk, csak most már durvább módszerekhez kellett nyúlni, mert a szép szó és a precíz munka itt már nem segített, se a kalapács. A bringa eleje annyira egybe volt forrva, hogy a rögzítő anyákat semmiképpen sem lehetett megmozdítani, még nagy erőkarral sem.
Maradt hát az egyedi kreativitás, hogy hogyan szabaduljunk meg a bringa elejétől, hiszen nekünk a váz a fontos. Ha a szerszám és az erő nem segít, akkor marad a vágás, bár hogy minden örömünk teljes legyen, persze ez sem megy könnyen. Az egyik gyűrű puha és vágható, a másik meg mintha betonból lenne, a fűrész lap csak simogatja.
Mivel nem kell semmi róla a vázon kívül, nem aggódtunk, szépen apránként azért levagdostuk a dolgokat, kezdve a kormányszárral, majd utána hozzáfértünk a felső gyűrűhöz, amit egy méretes 32-es kulccsal jobb belátásra tudtunk bírni.
Ezek után szépen apránként haladtunk végig, közben volt egy kis kalapálás, vésés és reménykedés. Voltunk szervizben is vele, de ott sem mondtak más megoldást, csak azt, hogy ilyen módszerek vannak, tehát aprítottuk lassan. A franciakulcs, amit használtam, szerintem soha nem volt ennyit és ennyire használva, mert annak segítségével tudtuk levenni a dolgokat, miután megindultak valahogyan a rozsdától.
A végén az utolsó gyűrűnél mindketten felsóhajtottunk, hogy végre megvagyunk, elkészült a bontás. Az elején.
Miután ezzel megvoltunk, hagytuk ázni kicsit valami löttyben a nyeregcsövet, addig lebontottuk Ákos régi bringáját, hogy mit lehet belőle majd használni, aztán nekiálltunk valahogyan kifeszegetni. A végső megoldás a franciakulcs + 32-es villáskulcs erőkar növelő lett egy elég durva rángatás során.
Tudom, nem szép a megoldás, és nem jó olvasni, meg amúgy is milyen barbárok vagyunk, de sajnos valamikor tényleg csak ez segít, és ráadásul a monoblokk még hátravan.

2014. március 9., vasárnap

Szombat esti Night Ride!

Aki követi a Győri Bringásokat, annak már tavaly feltűnhetett, hogy majdnem minden hétvégén, nagyrészt szombati napon, tartunk egy kis tekerést. Az idei szezon is kezdődik. Még ugyan egy kicsit hideg van, nem árt vékony kesztyűt húzni és valami melegebb felsőt, de a friss levegő és a jó társaság garantált.
 

2014. március 8., szombat

Versenyre fel!

Itt az ideje felkészíteni szeretett kétkerekűnket a tavaszra. Ezt csinálom most én is, kisebb nagyobb sikerekkel.

Síelő manó, 105 centi
Első körben a régi alkatrészeket cserélgetem le, valami jobb fajtára. Első beruházásom két pár fékpofa volt. Nagyon sokat tanakodtam magammal, hogy vegyek valami olcsó egyszer használatos eldobható cuccot, vagy valami használhatót. A Shimano 105-höz kapható fékpofákra esett a választásom, mivel a Tiagrával teljes mértékben kompatibilis, de kategóriában magasabb. Az eladó azzal tudott meggyőzni, hogy a házat csak egyszer kell megvennem, és utána pár száz forintért olyan betétet teszek bele amit nem szégyellek. Szerintem fontos dolog, hogy az ember meg tudjon állni amikor akar, fontosabb mint az, hogy menjen. Gondolva a gyalogosok kerékpárúton átsurranásaira, inkább áldoztam rá. KETTŐTKÉREK!



Fullcrum 7
Mit sem ér a jó fékerő dinamikus haladás nélkül. Nézzük csak a következő kiszemelt alkatrészt, a kerekeket. Régi vágyam volt, hogy egy szép szett virítson a kis kedvencemen. Itt az idő, most vagy soha! Mivel nincs aranyalma fa ültetvényem, így kb 50000 forint alatti felni szett jöhetett szóba. Nem akartam használtat venni, mert egyrészt szükségem van a garanciára, másrészt nem akarok agyoncentrírozott  kerekeket venni. Nézegettem egy darabig a Shimano WH-R500 kerékszettet, árban is jó volt, tetszett is, de most nem akartam Shimano logót látni. Ugyan ebben a kategóriában találtam rá a Miche Race 707-re. Miche cuccokkal még annyira nem találkoztam, kipróbálni sem volt lehetőségem még, bár nagyon sokan dícsérik a Miche agyakat, kerekeket. Tovább keresgéltem. A Fullcrum Racing 7 a következő alany. Tapasztalatom már volt vele, mivel bátyámnak ilyen van. Strapabíró jószág, és az az erős racsni kattogás amikor csak gurulsz, az valami mámorító.

Meg is rendeltem, másnap hívnak a webshopból, hogy jelenleg ilyen típus náluk nincs készleten, mert épp elvitték, de merik ajánlati a Campagnolo Khamsint. Több helyről is hallottam, hogy a Fullcrumnak a Campa a beszállítója, tehát gyakorlatilag ugyan azt kapom. A márkával már volt is tapasztalatom, bár amiket használtam azok olyan idősek mint én, de láttam már 35 éves hátsó váltót hibátlanul pozicionálni. Egye fene, küldjétek. Első ránézésre nagyon szépek voltak, a csapágyazást írták, hogy nagyon jól meg van csinálva, így egy gyors kézbevétel után meglepődtem, hogy gyakorlatilag úgy csúszik, mint egy szappanos hal egy vödör takonyban.
Átszereltem a régi felniket, amivel egy kilót fogyott az országút zabáló. A maga 9,5 kilója a kategóriában már elég jónak mondható.


Most már majdnem úgy néz ki, mint egy komoly versenygép.
Jelenleg itt tartok. Kapott ma még egy új láncot (SRAM PC 971), mert a régi egy kicsit már kopott volt. Remélem gyorsan összebarátkozik majd a fogaskerekekkel.
A közreműködést köszönöm Petinek, akinél fellelhető olyan alátét is, amit Győrben egyetlen kerékpár szaküzletben sem kaptam a hajtókaromhoz. Áldás és békesség szálljon fejére!

A következő eseményeken próbálom ki a cuccot idén:
  • Márc 21: Spuri Balaton és FélBalaton Szupermaraton 2014 (Bátyám körbefutja a Balatont, én kísérem bicajjal minden nap)
  • Máj 11: Intersport Tour De Tisza-tó (Két bátyámmal Duatlon féleség, váltóban)
  • Máj 31: Tour De Pelso (Egyéniben, 6 óra az idei cél)
  • Júl 25: eXtremeMan (Az ironman távok váltóban, én leszek a bicajos)
  • Aug 23-24: 24 óra bringa (Egyéniben 600 kilóméter idén a cél)
  • És még ki tudja mikor mi... :)

2014. március 7., péntek

Minimál bringa építés - 1. rész

Ákos barátom hála az égnek és a geoládázásnak köszönhetően két kerekűre tér a túrák miatt, mert könnyebb mint autóval. Viszont neki egy eléggé régi és lestrapált bringája van, ami helyett egy másikat kezdtünk el most építeni. A szempontok a következők:
  • Legyen max 50 ezer forint a költség
  • 1x7-es hajtás
  • Letisztult design
  • Megbízható hosszabb távon
  • Valamint pár alkatrésznek konkrét színűnek kell lennie
Szóval a dolog elég komplex, egy ideje már agyalok, nézegetek, informálódok, hogy miből-hogyan-merre van választék. Erre jött jól nekünk most az expo, mert rengeteg alkatrészt megtaláltunk olcsón. Már csak a váz kérdés volt hátra, hogy honnan szerzünk, veszünk vagy egyáltalán, hogy milyet. Szerencsére kaptunk egyet egy barátunktól, ami neki nem kellett, így ez a gond elhárult. Nem egy nagy szám, de szép alapot lehet összetenni belőle.
Maga a bontás nem volt nagyon nehéz, sokkal rosszabbra számítottam a rozsda mennyisége miatt, de szinte minden csavar könnyedén kijött, így eléggé gyorsan sikerült haladni vele egészen a hajtómű bal oldaláig, ahol megakadtam, ugyanis megszorult vagy összerohadt (szabadon választható). Továbbmentem a kormányra, azt is hamar sikerült lebontani, de ott meg a rögzítő gyűrűk nem engedtek, aztán az üléscső is megszorult, tehát eddig jutottam vele most.
Annak ellenére, hogy sokat nem melóztam vele, eléggé sok mindent sikerült leszedni, legalábbis a romok alapján, amiből egyedül talán a fékkarok lesznek használhatóak. Minden más csere vagy új.
A vázon lesz pár átalakítás is, mint például az első váltó bovden szemek levétele vagy a régi fékbovden központosítója hátul, és ilyen apróságok.

2014. március 6., csütörtök

Lájkolj! Segíts, hogy nyerhessek!

Kedves Olvasók!

Kérlek Titeket, lájkoljátok az alábbi képet, hogy megnyerhessem ezt a sisakot! Nektek csupán fél perc, nekem viszont egy jó ideig sisak maradna. 

Tehát, ha nem túl nagy kérés, lájkoljátok! Köszönöm!
Eddig én vezetek, de bármikor behozhatják a többiek, így egy végső hajrát szeretnék. Március 10-ig lehet szavazni, megosztani ér! :)

Miért is szeretnék nyerni?
Mert miért ne? :) Amúgy azért, mert nincsen még bringás sisakom, a költségvetésembe nem fért eddig bele, de szükségem lenne rá, főleg, ha a hegyekben is tervezek menni, hiszen a bakonyi túrámon is megmutattam, hogy én bizony képes vagyok elesni. Akkor Peti sisakja volt rajtam, azért nem sérültem meg szerencsére, mert sejtettük, hogy kelleni fog valami, ami megvédi a fejem. Tehát azért is kérlek Titeket, hogy szavazzatok, mert ugye Ti sem szeretnétek, hogy megsérüljön egy bringás lány? ^^ (Remélem...)

Csak egy lájk. Köszönöm!
(A képre kattintva megjelenik a facebook oldal, ahol lájkolni lehet)

2014. március 5., szerda

Geoládázós túra

Elterveztük, hogy ebben a jó időben sokat fogunk tekerni, valamint a terveink között még mindig szerepel minél több geoláda megtalálása, így jött az ötlet, hogy a szombati expo után vasárnap elmegyünk egyet tekerni, túrázni, s közben megpróbálunk minél több ládát megtalálni. Mindezek után már csak a tervezés maradt hátra, végül a szigetköz mellett döntöttünk, de most nem geocaching.hu-s, hanem geocaching.com-os ládákat terveztünk megkeresni.
A túratervet Ákos készítette el, és azt kell mondjam, baromi jól meg lett tervezve, volt mindenkinek egy listája a megtalálandó ládákról és azok koordinátáiról, plusz térképet is nyomtatott, ahol jól látható volt, merre is járunk.

Az indulást 9-re terveztük, végül kis csúszással fél 10-kor indultunk. Most csak hárman voltunk, Ákos, Peti és én. Ákosnak most jelentleg nincs használható bringája, így Peti kölcsönadta neki a peugeot-t, és ő így a hardyval ment. Összesen 47 geoládát írtunk fel, amit meg akartunk keresni, mind egymás után jött szépen sorban, így kellemes tempóban bringáztunk, s egy-két kilométerenként megálltunk ládát keresni. A Kálóczy tér volt az első megállónk, innen az Aranypartra mentünk, majd a Püspökerdőbe. A Püspökerdőben volt egy kis kitérőnk a .hu-s ládához, mert azt hittük az a .com-os is, csak akkor láttuk, hogy mégsem, bár akkora kitérő nem volt.

Ezután Győrujfalu felé vettük az irányt, itt az egyik ládánál elidőztünk egy ideig, hiába kerestük, nem találtuk, de hittünk a loglistának, miszerint pár napja megtalálták, így nem adtuk fel a keresést. Végül egymást akaratlanul is, de rávezettük a megoldásra, s megtaláltuk a ládát, s egy nagy élménnyel gazdagodtunk, hiszen ilyen ötletes rejtéssel még nem találkoztunk, nagyon jól megcsinálták. Aztán továbbindultunk, s Újfalu határában a kavicsbányáknál is volt egy láda, amihez én nem mentem le, mert nagyon nagy volt a sár, és nem volt megfelelő sarazós ruhám, így míg a többiek dagonyáztak kicsit, én művészkedtem, és egyensúlyba állítottam a bringámat. Minek is kéne kitámasztó? :) Amit sajnálok, hogy emiatt pont nem figyeltem, mert ahogy Petiék elindultak a láda felé, egy őzt ijesztettek el akaratlanul is, és átfutott előttem, de mivel én a bringámra figyeltem, nem láttam. Itt is elidőztünk egy ideig, a fiúk keresgélték a ládát egy jó negyed óráig, míg végül megtalálták, s kiderült, hogy már az elején is meg lehetett volna, hiszen Ákos keresgélt a közelben, de valahogy elkerülte a figyelmét.

Ezek után még jó pár ládát kerestünk és találtunk is meg, találkoztunk megint egy nagyon ötletes rejtéssel, bár itt hamar meglett a geoláda. Győrzámolyba érve egy multiládát kerestünk, ez volt az egyetlen multi, amit erre a napra felírtunk, s hamar ki is derült, hogy Peti már megcsinálta ezt a .hu-n, de azért leellenőriztük. Kiderült, hogy a .com-on valaki bejelentette, hogy a láda első része eltűnt, holott Peti jól tudta, hogy az megvan, így leellenőriztünk a koordinátákat, és ki is derült, hogy az bizony megvan, csak jól el van rejtve. Ekkor sajnos történt egy balesetünk, Peti ideiglenes tárolóként a kitámasztott peugeot csomagtartóját használta a fényképzeőgépének, s mikor továbbmentünk volna, Ákos ezt nem vette észre, és szegény fotógép a földre zuhant, pont az optikájára, és tönkre is ment. Ez kicsit elrontotta ez eddigi jó hangulatunkat, bár a további tekerés és ládázás kicsit elvette a figyelmet, de azért érezhető volt, hogy nem olyan, mint az elején.

Ezután továbbhaladtunk Győrladamér - Dunaszeg - Dunaszentpál útvonalon, közben szintén ládákat keresgélve, majd a Bolgányi hídnál álltunk meg hosszabb időre, hiszen itt is volt egy láda, de ez egy 4.5 erősségű volt, amit meg is éreztünk, hiszen kb. 30-40 percig biztosan kerestük, de nem adtuk fel, s végül megtaláltuk ezt is, s szintén egy nagyon ötletes rejtéssel találkoztunk, így még nagyobb élmény volt a megtalálás. Itt már tudtuk, hogy nem lesz időnk sokkal több geoládára, s nem fogjuk teljesíteni a 47 megtalálást, így hát elindultunk Kunsziget - Öttevény - Abda útvonalon Győr felé. Itt már csak tekertünk, míg végül teljesen be nem sötétedett, és közvilágítás egy-két helyen nem is volt, lámpát pedig csak én vittem, de tudjátok, azt a "semmilyen fényű, inkább csak villogónak nevezhető, fénykibocsátó szerkezetet", így én csak követtem a fiúkat, akik a helyismeretük miatt tudták, merre kell menni.
Végül épségben hazaértünk, a táv, amit megtettünk 58.3 kilométer volt, összesen 25 ládát sikerült megtalálnunk, de tervezzük, hogy amint lesz megint egy kis időnk, és az időjárás is olyan szép lesz, mint most hétvégén, akkor folytatjuk ott, ahol abbahagytuk.

Azt kell mondjam, ez egy tökéletes hétvége lett volna, de sajnos semmi sem lehet tökéletes, ez nálunk most épp a fotógép miatt romlott el kicsit, de mindenesetre tekerni végre egy hosszabb túrán, a jó időben, nagyon hiányzott már.

2014. március 3., hétfő

Bringaexpo 2014 - 2. rész

Az időnk végig rohamosan fogyott, és nagyon lassan haladtunk, lehet, hogy emiatt jövőre már 2 napra fogjuk tenni az egészet, mert leállni mindenkivel, mindenhol beszélgetni, mindent megnézni, egyszerűen nincsen idő. Még észbe sem kaptunk, és már délután 2 óra volt, és még a felét sem jártuk körbe. Ahogy haladtunk előre, egyre több program kötött minket ide vagy oda sorsolásként. A Go Pro például 3-kor tartott sorsolást azoknak, akik előzőleg neveztek. Nevezéskor kaptunk nyakbaakasztót, és a sorsolásig volt még egy kevés időnk, így egy kis részt még bejártunk, s egyszercsak a Cube standja mellett arra lettem figyelmes, hogy kedvenc előadómat, Copy Con-t hallom, vagyis jobban mondva Tigrist. Ahogy oda mentünk, egy hölgy éppen rikító zöld színű pólókat osztogatott egy regisztrációért cserébe, s mint később kiderült, ezt nem is lehetett volna, de hát visszaadni már nem fogjuk. Berninek és nekem is van pólóm, nyáron jó lesz benne tekerni.
Ezek után visszatértünk a Go Prohoz, ahol a szervezőket kicsit meglepte a tömeg. A sorsolás érdekes volt, mert tableten volt a névlista, és az egyik srác/csaj pörgette le-fel a listát, majd a másik látatlanul rábökött egyre, ha sikerült éppen, de ez leginkább 5-ből egyszer jött össze, ami nem kevés vidámságot okozott az ott levőknek, ahogy szerencsétlenkednek a rendszerrel. Aztán folytattuk az utunkat, és lassan végre körbeértünk, már csak a csarnok középső része volt hátra. De előtte egy kis frissítő kellett mindenképpen, valamint egy kis magánküldetésben lufikat szerezni. Jó hangulatban telt a nap, párszor házasoknak néztek minket Bernivel, aki kicsit szakavatott tolvajnak is beállt, mert hát az expon, ami ki van téve, az szinte biztos, hogy promo. ennek köszönhetően a szerencsekerekes nyereményeket is lazán azonnal táskába vágta, gond nélkül. A többieket 5 óra környékén sikerült összeszedni a Dema standjánál, ahol Viktor nyert egy lámpaszettet. Aztán mehettünk vissza fél óra múlva a Think Blue standjához egy kis versenyre, Viktor Barni és én köztem. Berni nem akart még egyszer kockáztatni, így nem vállalta inkább, videózott és fotózott végig.
A versenyt megnyertem, amit egy karkötővel jutalmaztak, a videóból meg jól látszik, hogy milyen nálunk a hangulat, ha összejövünk egy alkalomra. További képek a nap másik feléről a facebook oldalunkon láthatóak, amit az oldalsáv tetején megtaláltok.

2014. március 2., vasárnap

Bringaexpo 2014 - 1. rész

Végre elérkezett ez a nap is egy év után. Tavaly voltam először expon, de megfogott az a fajta információ áradat, amit ott lehet kapni, ha az ember tényleg keres valamit, nem csak nézegetni akar. Szóval már egy ideje zsongok miatta, valamint úgy néz ki, hogy a közeljövőben egy bringát építek egy jó barátomnak, lehetőleg tartósat, de olcsón, amihez viszont eléggé sok infót kell összeszednem innen-onnan.
Elég korán indultunk, a 7.28-as vonattal mentünk Barnival.

Úgy volt, hogy Viktort Tatabányán szedjük össze, de kellemes meglepetésként megjelent Berni is. Az utat végigbeszélgettük, megtervezgettük, ki hogyan merre, és eléggé hamar nyilván való lett, hogy ketté szakadunk, Barni Viktorral megy, Berni meg velem jön mindenhova bóklászni, gyűjtögetni.
A túrát a Hunor Kézműves kerékpárnál kezdtem, immáron hagyományként egy kis időt András társaságában töltve beszélgettünk, hogy mi történt, mióta nem jártam nála, valamint, hogy felavattam a Peugeot-t előző éjjelen végre esés szempontjából. Aztán elindultunk körbejárni a dolgokat, bár eléggé lassan haladtunk, mert fotóztam, meg beszélgettünk, valamint, ami nagyon jól esett, hogy páran felismertetek, és odajöttetek köszönni, hogy ez és ez vagyok, gratulálok a bloghoz.

A Volkswagen Think Blue standjánál lehetett versenyezni olyan módon, hogy bringával termelsz áramot, ami kötött pályás kisautókat hajt meg. Bernivel indultunk rajta, de sajnos nem nyertünk, de jó móka volt ilyet még úgy sem csináltam eddig.


Bár Berninek ez nem kellett volna, nem esett jól neki a hirtelen erőltetés, és utána kicsit szédelgett, így ki kellett menni levegőzni. Aztán ahogy jobban lett, ismét visszatértünk, és nekiálltunk fotózni, és gyűjtögetni.

A nap első feléről többet nem is nagyon lehet mit írni, mert javarészt a fotózásokkal ment el az idő. A kapcsolódó galériát facebook oldalunkon lehet megtekinteni. Az oldalsáv tetején elérhetitek.