Törzshely

Elég régóta foglakoztat a gondolat, hogy kellene egy bringás törzshely, ahova nyugodtan lejárhat az ember egy-egy tekerés után vagy előtt, ahol mindig szívesen fogadják a két kerék megszállottjait. Végre találtam egyet:

Győrben van egy hely a belvárosban, könnyen megközelíthető minden irányból, jó helyen fekszik. A neve Shadow Rock Cafe. A tulajjal Ozzyval már régebbről ismerjük egymást, és mikor felvetődött bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha lenne egy ilyen hely, első szóra támogatott az ötletben.

A hely maga otthonos, a társaság is jó, per pillanat a bringák biztonságos tárolásán gondolkodunk, és tervezzük, hogy lehet majd megvalósítani, ugyanis jövőre, ha lehetséges, túrák után ide érkeznénk, vagy ha olyan, innen indulnánk, és tervek közt szerepelnek még különböző játékok, pár apróbb ajándékért, de ezek egyenlőre még tervezés alatt vannak.
Szóval a lényeg az, hogy van egy hely, ahol minden bringást szívesen fogadnak.

Cím: Győr, Bajcsy-Zsilinszky u. 3

Boldog karácsonyt!

Mindenkinek békés és szeretetben teljes karácsonyt kíván a Tekerés az élet csapata!

Téli túra szerviz

Nos, kicsit alakítottunk a blogon, szóval jöhet végre a poszt is:

A túrabringám egy ideje már rendetlenkedett a hajtásával, ezért mostanában nem is nagyon hajtottam csak ha muszáj volt, de a hajtás valamitől akkor is kattogott. Egy ideje próbáltuk már összehozni, hogy Barni megnézze, de valahogy vagy nekem, vagy neki nem volt jó, de most végre összejött.

Délután, mikor találkoztunk, fura módon sehogy sem kattogott, így nem is tudtuk, hogy merre keressük a hibát. Mindenesetre abban egyetértettünk, hogy egy alapos zsirzás nem fog ártani neki egy kis takarítással kombinálva.

Hogy állványra fel tudjuk majd tenni, először is az ülést kellett kihúzni, ami nem volt egyszerű móka, mert ugye sérült a nyeregcső, így minimálisan szorult is, de azért erővel kijött. Ezután Barni nekiállt szétszedni, először a bal oldalát vette le, és hajtotta ki, ahol hamar meg lehetett állapitani, hogy kosz az bizony van benne rendesen.

Jöhet a hajtás levétele, ott ha lehet, még több kosz gyűlt össze. Aztán a csésze is ki lett hajtva, bár ott már akadt egy kis gond, a kihajtó fejet sehogy sem tudtuk kivenni belőle, csak hosszú feszegetések árán. A másik odala könnyen lejött, aztán csodálkoztam, hogy mennyi kosz tud lenni egy ilyen, szinte teljesen zárt rendszerben. De hát ezért is hoztam kis karbantartásra.

Ezután szépen le lett minden takarítva, majd pedig bő zsírral átkenve, remélhetőleg ezzel egy darabig nem lesz probléma, sem a monoblokkal.

Ezután az első kereket néztük meg, hogy mi a helyzet vele, sok jóra ott se lehett számitani. Bár ekkor nevetés kapott el kicsit, mert másodszorra vittem Barnihoz kereket, és másodszorra kellett szerszámot flexelni, reszelni. Ritka méreteket használok, ami tuti, hogy nincsen nála. Jelen esetben vékonyabb lemezkulcs kelett, így kis alakítás is volt.

Miután szétszedte Barni, és jól megkente, lehett is összerakni, szerencsére nem volt vele komolyabb gond, bár egy kisebb berágódás már van benne, szóval idővel agy csere lesz, úgyis Novatechet szeretnék előre is.

A gép most egy ideig rendben lesz, aztán tél után valószinűleg újra meg lesz csinálva, ha sokat fogom használni latyakban, de ez még a jövő zenéje.

Sapit nyertem

November 25-én a Bendzsóbringaruha facebookos oldalán (https://www.facebook.com/pages/Bendzsóbringaruha/234364619935183?fref=ts) volt egy játék hirdetve, vagyis hát valami olyasmi:

Na kérem szépen, ma fölhívott a Mikuláncs és aztat kérte, hogy ajándékozzak Mikuláncs alkalmából!
Aki elöszőr megmondja /ide le írja válaszban/, hogy hogy hívják szeretett nyári cirkálómat, az nyer egy téli bringás lány /ha lány az illető/ illetve egy fiú sapit /Ha fiú az illető/

Könnyítésképpen meg volt adva háromféle választási lehetőség A, B és C. A fiú nyertes hamar megkerült, de mivel kevés lány kerékpározik, vagy legalábbis kevés lány lájkol kerékpár ruházati oldalt facebookon, a lány nyertes még váratott magára. Másnap reggel vettem észre a játékot, habár nem  magamtól, hanem egyik kedves ismerősöm belinkelt kommentben (ezúton is köszönöm neki), válaszoltam is hát, majd nemsokára ki is derült, hogy én nyertem. Igazából annyira fáradt voltam még reggel, hogy nem igazán fogtam fel, hogy nyerni lehet, de válaszoltam, és mikor írtak, hogy nyertem, még kétszer meg kellett néznem, hogy akkor most hogy is van... :) Aztán felvettem a kapcsolatot Bendzsóval, hogy én győri vagyok, és felmehetek-e érte Pestre, megvár-e a sapkám, azt mondta, karácsonyig átvehetem.

Tegnap jött el a napja, hogy feljutottunk Pestre, első dolgunk Bendzsó üzletének megkeresése volt. Előző nap Google Mapsen tájékozódtam, merre is kell menni, és sikerült is megtalálnunk a boltot, nem is kellett sokat keresni. Mikor beléptünk az üzletbe, Bendzsó már tudta is ki vagyok, így könnyű dolgom volt. Választhattam egy szürke és egy fekete sapka között, de nekem rögtön a fekete tetszett meg, így azt fel si próbáltam, s mikor megállapítottam, hogy jó a mérete is, meg is kaptam. :) Egyébként nagyon jó meleg a sapka, nekem ha hidegben tekerek mindig is az volt a legnagyobb problémám, hogy fázik a fülem, mert a sapkáim mindig felcsúsznak, és a fülem mindig kint marad... De ez a sapi direkt kerékpárosoknak van megcsinálva, így teljesen jól jött nekem, hogyha tekergek a hidegben, ne fázzon meg a fülem. 

Maga a bolt egyébként elég jó szerintem, biztos visszatérek még, szerintem már nyár előtt, egy jó kis kerékpáros nadrágért például... :)

Ezúton is nagyon köszönöm a sapkát a Mikuláncsnak és Bendzsónak is persze, nagyon örülök. :)

Köszönet és önsanyargatás!

Egy ideje illet volna már megírnom ezt a postot, de már mondtam párszor, kicsit elvagyok havazva sajnos.

Először is egy hatalmas köszönötet kell mondanom a http://kerekparhirek.holkerekparozzak.hu/ oldalnak, hogy foglalkoznak a bloggal. Kicsit népszerűsitik a közöségünket, kaladjainkat, amiket csinálunk.
Az oldal kellemesen átlátható, és ésszerűen van menűpontokba szedve, mindenki meg fogja találni magának az olvasnivalót hosszú órákon át.

Akkor jöjjön az önsanyargatás:

Ha valakinek van pár szabad órája és felesleges energiája türelemmel, akkor kezdjen felnit matricázni. Anno egyszer már csináltam ilyet, de elfeledtkeztem róla, hogy milyen szenvedés, és az idő megszépítette.
Szóval nekem a Konában Mavic DeeTrack kerékszett van, de az idő és a kosz megtette a hatását, és a matricák elkezdtek fodrosodni rajta.

Ez nekem nagyon nem tetszett, de hát úgy voltam vele mindig, hogy majd és majd, előbb a fékek legyenek meg. Aztán pár hete felvettem a kapcsolatot a Bringa Dekorral facebookon, ahol elmondtam, mi a szívem vágya, hogy kellene nekem matrica a felnire, mert így meg így és brühühü, szépet akarok.
Megbeszéltük a dolgokat, és én azt mondom, nagyon is olcsón sikerült véghezvinni az üzletet.

Múlt héten szerdán csomag várt itthon, megjött a szett. Nem várhatott tovább magára a nagy izgalom miatt, azzonal neki kellett állni.
Nem volt egyszerű leszedni a régit, sajnos eléggé rá volt gyógyulva, de azért megoldottuk, még ha sokszor az apró darabokat szinte lehetetlen volt leszedni, ha éppen úgyszakadt el.

A matricák leszedése után látszott igazán, hogy mégis mennyi kosz tud elrejtőzni alattuk, ahol feljöttek. Ezeket meg a ragaszó maradékát szépen ledörzsöltem szivaccsal, aztán egy kis szusszanás után kezdődhetett a felrakás.

Felrakni nem éppen egyszerű a dolgot, mert a felni mindenhogyan íves és nagyon ragad mindenhova. Pár óra alatt sikerült is felszenvedni őket a két kerékre.

De végülis csak felmentek. Az eredmény szerintem nem vészes, bár még azért lehetne rajta mit javítani.

Összegzés:
-Olcsó, jó minőségű matricák
-Gyors beszerzési lehetőség
-Korrekt üzlet, minden lehetőséget szívesen fogadnak és teljesítenek

És egy kis hátrány:
- Lehet, hogy csak azért, mert frissen volt bontva, de a tinta erőssebb dörzsölésre le tud jönni, érdemes pár darabbal többet kérni, ha úgy van.

Én személy szerint ajánlom mindenkinek. Meg vagyok elégedve velük, és biztos, hogy fogok még rendelni.

Üdv újra!

Mivel a suli sok időt elvett, továbbá nem volt olyan túra, amit érdemesnek véltem, hogy megosszak veletek, most a legutóbbi "lightos" tekerést mutatnám be. Azért 1 héttel később, mert időhiánnyal küszködve most érkezett el a pillanat, hogy pötyögésbe kezdjek...

Istvánnal megelőzőleg Győrújbarátot 3-szor is bejártuk keselyűk módjára, s mivel én már a síkra vágyódtam, ezért Szigetköz volt az úticélunk. 3-an vágtunk neki, István, Tamás és Én.

Úgy terveztük hogy Püspök-erdő mellett a töltésen haladva, Győrújfalut elhagyva vágunk át a szigetközi úton, és a szántások mellett földúton eljutunk Ásványráróig.
Igen ám, de mivel esőzések után voltuk, illetve munkálatok folytak a töltésen, ezért a bringáink igencsak megragadtak a sárban és szenvedés lett volna az a rövid kis 1 km-es szakasz.
Győrújfalura be kellett térnünk, és redukálni a töltést, mert gumicsizmával nem készültünk, azzal teljesíthető lett volna a táv.

Folytattuk utunkat, pocsolyával, tocsogóval nem törődtünk, mert már elég sárosak lettünk, továbbá ott az EcoBubble, majd kimossa a "mocskunkat" A hajtás fokozatosan leépült, a fogaskoszorú kezdetben a 7. keréken ellenkezett, aztán a 6.-on is rakoncátlankodott, végül az 5.-en úgy ahogy megállapodott, és aszfaltra juttatott. Voltak szakaszok, ahol kicsit a konyhában éreztem magam, mintha rántott hús készülne...
Egy kis sár, egy kis gyöngykavics, egy kis fűszál/levelek. Majd újra. Hasonlított a folyamat a liszt, tojás, panírmorzsa kombinációra, de a végeredményt inkább csak leverettük az aszfaltra Ásványrárótól Győrig.
Hazafelé az úton már igencsak lehűlt az idő, nem volt már kellemes tekerni elgémberedő lábujjakkal, de bírni kellett. Majd' hogynem beértünk Győrbe, de Győrújfalun István hátsó kereke szelelt, "szerencsére" ki tudta próbálni a defektjavító spray-ét, ami kihúzta a csávából. Sikeresen hazaértünk.

Másnap aztán jöhetett a kemény meló. Mégsem lehet a sarat rászáradva hagyni a kerón, mert károsít is nomeg nem túl esztétikus. Délelőtt 10-kor nekiláttam, bringa állványra fel, kerekek ki. Mosás.
Alaposan tisztítottam, mert a hajtómű csapágyastul kikerült, fékbetétek is kaptak tisztítást, fogaskoszorú a kerékről lekerült, brigéciolos mosást kapott a lánccal együtt.
Miután összeraktam a gépet, rövid teszt, és tudatosult bennem, hogy a teleszkópot lehet hogy

most kell generálozni...
Nemigen akart mozogni, valahogy a kenést hiányoltam. Így aztán hamar állványra vissza, teló ki, és azt is szétkaptam. Jól sejtettem, mert olaj már nem sok volt benne, mocsok is volt rendesen, így hát rendbe kell tenni, mint a kisbabát. Kitörlés, takarítás, zsír, "babaolaj" , pelenka ( összeszerelés ).
Mivel este 7 volt már - közben volt egy ebéd, és hoztak építőanyagot is - így az aznapi tesztelés elmaradt, de másnap első dolgom az volt, hogy megnézzem, sikerült-e helyreállítás.
Pár kör, konstatáltam, hogy újra szépen mozog a teleszkóp, sár hiányában a lánc is szépen fut, a fékbetéteknek kell csak egy kicsit visszakopniuk.

Mint utólag megtudtam, István a nagynyomású erejével hamarabb megoldotta a dolgokat, de én nem csípem annyira ezt a módszert.




Végezetül annyit, hogy most a sarazásból egy időre elég, hidegben nem jó szerelni....





ui: Ha más is bejárná e útvonalat, mi erre haladtunk:

KisMerida

Szeretem a Meridám, és tavaszt akarok. Még csak most lesz lassan vége a biciklis szezonnak, s habár mondhatnám azt is, hogy annak sosincs vége, de sajnos annyira én sem vagyok elvetemült, hogy esőben, hóban tekerjek munkába vagy suliba, túrázni pedig már rossz idő van, legalábbis nekem. Szóval várom a tavaszt, túrákat szeretnék, valamint fejlesztgetni a kicsi Meridám. 

Még csak nagyon apró változáson esett át a kis gép, mióta megvan, kapott sárhányókat és egy szép kis csengőt. :)

Az első sárhányót szeretném majd lecserélni, mert esztétikailag nekem nem tetszik annyira, igazából csak az, hogy eltakarja a Merida feliratot, viszont így legalább nem én leszek sáros, ideiglenes megoldásnak pedig jó a mostani. Persze ezeket nem is én vettem, hanem kaptam, úgyhogy semmi panaszom nem lehetne. :)

Tavasszal mindenképp elviszem a Peppébe a biciklimet egy teljes átnézésre, ugyanis egyrészt egy ilyen nem árt neki sosem, másrészt van egy kis nyolcasom elöl és talán hátul is, s ezeket mindenképp javítani kéne.

Nah, és mit is szeretnék fejleszteni rajta? Ami biztos és az elsők között lesz, hogy megveszem, az egy új, fém pedál, ugyanis a mostani műanyagot elég instabilnak érzem, tapadása se nagyon van, és könnyen el is törhet. Igazából ez az egy, ami biztos még, mert a többit mind az anyagiak fogják eldönteni, valamint GumiApo tanácsai, de ha hosszú távban gondolkodok, akkor idővel hajtást is szeretnék cserélni, váltót, kerekeket, stb. stb...

Amit tudni kell rólam az az, hogy szeretem a kiegészítőket, így már ki is gondoltam, miket szeretnék még a Meridámra, s szerintem ezeket is elsők között fogom megvenni... :) Mindenképp kap a Merida egy computert, bár ezen még gondolkodom, ugyanis két lehetőségem van e téren. Az első, hogy a régi kerékpáromról leszedem a CatEye órámat, és kábelt meg tartót veszek hozzá, ez költséghatékony megoldásnak is bizonyul emiatt, a másik, hogy veszek egy olcsóbb órát, ami jól néz ki, és tudja az alapokat, és viszonylag pontos. Micsoda véletlen, hogy pont olyat néztem ki, ami GumiAponak is van, név szerint egy VDO A8-ast. Tehát, ha mégis úgy döntök, és a pénztárcám is úgy akarja, akkor valószínűleg egy ilyet, vagy egy ehhez hasonlót fogok beszerezni.

Amit még mindenképpen szeretnék az egy kulacs, igazából itt mindegy, hogy milyen, két kritériumom van: ne legyen műanyag íze a beletöltött italnak, és viszonylag jól tartsa a hőt. Erre pedig megfelelne az a Meridás kulacs is, ami Petinek van, de nem tudom, hogy van-e más színekben, mert jó lenne egy olyan, ami színeiben megy a biciklimhez is. No, de ezen igazából ráérek majd gondolkodni akkor, ha aktuális. Amiket még be szeretnék szerezni, az egy sisak és egy kesztyű. A sisak prioritást élvez, hiszen ha hegyre megyek, akkor mindenképpen jó, ha van valami, ami megvédi a fejem, ha esetleg elesek, plusz ha külföldre tekerek, már csak a büntetések elkerülése miatt is fontos. A kesztyűt meg azért szeretném, mert miért ne? :)

Még be kellene szerezni egy normális elsőlámpát, erre is van már kigondolt tervem, ugyanis pár ismerősömnél már bevált egy lámpa, idővel én is azt szeretném majd használni, mert nagyon nagyon jó fénye van, nem túlzok, esti sötétben is nappali világosságot ad. Egy hátrányát látom csak, hogy emiatt hamar le is merül, de ez legyen a legkevesebb, majd beszerzek pótakksikat. Amúgy ez a lámpa ár-érték arányban is megéri, nézegettem biciklis boltokban, hogy a kb. semmi fényt nem adó is majdnem ilyen árban van, mint ez. Igazából ez egy fegyverlámpa, azért is ilyen jó, de simán jó a biciklire, csak egy tartó kell neki. Név szerint ez egy Cree led T6-os vagy valamelyik másik variációja, ez majd ha aktuális, kiderül, hogy mit sikerült beszerezni.

Tehát, mint olvashattátok, terveim azok vannak, kiváncsi vagyok, mit sikerül ebből majd megvalósítanom...

Fékezz, fékezz!

Végre itthon van a Kona, bár nehéz volt kivárni ezt a pár napot, de megérte. Végre meg lehet vele állni normálisan is. A Hayes MX-2 már zacskóban jött vissza, és helyettük pedig Shimano SLX Bl-m666 került fel, elöl 203mm-es, hátul 180mm-es Hope alubakos tárcsákkal.

A Peppe kerékpárszervizben Bence ismét remek munkát végzett, mert a fék és a láncterelő felső részének görbülése miatt vittem be, de pár apróságot megcsináltak még ezenkívül is. Köszönöm neki.
Az első tapasztalatok a fékről pedig, hogy valami iszonyatosan jól fognak, a bringának nem kicsi a súlya, de könnyedén megbirkózik vele, gond nélkül. Számottevőbb teszt pedig majd vasárnap lesz egy kis lejtőzés során.

A végére pedig egy kicsit más téma, a képek telefonnal készültek, és a google fotó új effektezése közül ezek a beállítások valahogyan nagyon megtetszettek, így ezeket alkalmazta rajtuk végig.

Egy fejezetnek ismét vége

Mint tudjátok, a Konával még ha csak apránként is, de igyekszek haladni. Mióta megvan, párszor szétbontottam teljesen, kapott új villát, kerekeket és pár apróságot, amit cserélni kellett. Így érte el a mostani kinézetét.

Azonban van pár dolog még, amit cserélni szeretnék, most jutottam el addig, hogy végre a fékeknek inthetek búcsút. Nem voltak nagyon rosszak, de egy régi bowdenes rendszertől túl sokat nem szabad várni egy ilyen gépen. Amit lehetett azért kihoztam belőle, de nem ilyenre való.
Így most az Avid fékkarok és MX2-es testeknek köszönöm a részvételt, ennyi volt.

De hogy mi kerül rá, azt egyenlőre titokban tartom, pár nap múlva, ha visszakapom, leírom ide, és az első tapasztalatokat is.

Kulturálódó ládázás

Szombaton a jó idő miatt nem igazán akartam itthon lenni munka után, így elhatároztam, hogy geoládázni fogunk. Győrben két ládáról tudtam, amit még nem csináltam meg, de a játék honlapjára felmenve kellemes meglepetés ért. A tavaszi szemétgyűjtés áldozatául esett Marcal-tavi ládika ismét egészséges és kereshető. Így már 3 láda volt a tervekben. Elsőre kapásból a Marcal-tavit kerestük meg, s bár már számtalanszor körbejártam sétálva, bogarászva az egészet, de mindig van valami újdonság benne, folyamatosan változik, vagy valami kis apró részlet elkerülte a figyelmünket.

Maga a láda elégé nehezen megtalálható, és valamitől a GPS is megkergült kicsit, de azért csak meglett, és a láda tartalmának vizsgálata közben egy kis erdei béka is mellénk telepedett le.

Aztán elindultunk a következő láda felé, ami már összetettebb is, lévén hogy multi-geoláda. 4 részletből áll, Győr templomai néven. Szóval 4 templomot kellett megkeresnünk, és ott bizonyos részleteket.

Első a Zsinagóga volt.

Az érdekes az volt, hogy a képen szereplő srác az oszlop mellett szintén ládázik. Így csatlakozott hozzánk, és együtt indultunk neki a hátra lévő 3 templomnak. A következő templom a Karmelita volt:

A templomoknál sok időt nem töltöttünk, mert én nem vagyok nagyon vallásos, meg amúgy is csak mint építészeti mű érdekelnek, a többiek meg siettek. Szóval a harmadik templom következett, a Bencés templom.

Itt is hamar megtaláltuk a jelszórészletet, aztán indultunk is tovább az utolsó helyre, a győri bazilikához. Itt azért maga a ládát megtalálni nem volt éppen egy egyszerű feladat, hiszen sokan mászkálnak, és egy csapat keresgélő bringás eléggé nagy feltűnést tud kelteni, bár visszagondolva meglepő, hogy senki sem kérdezte meg, hogy mit vesztettünk el. De a láda sikeresen meglett, és már csak egy kép a Bazilika részletéről, és irány a harmadik ládáért Bácsára.

Bácsára már eléggé sietős tempóban mentünk ki, hiszen a láda eléggé messze volt, és a nap is lemenőben volt egyre jobban. A Dunakapu-térnél csináltam egy képet a Mosoni-Duna rehabilitációjáról. Ha minden ilyen marad, akkor egész kellemes sétány lesz rajta végig valóban. De addig még sok idő van, és még több lehetőség nekik.

Aztán már csak Bácsán álltunk meg. A naplementében egy keskeny kis folyóágat fotóztam, és ekkor találkoztunk ismételten ládászokkal, akik hamar útbaigazítottak minket, hogy merre is menjünk, ha nem akarunk tengernyi gazon át menni.

A ládát könnyen megtaláltuk, lévén, hogy nagyon szépen kitaposott ösvény vezetett hozzá. Innen pedig már hazafelé vettük az irányt. Késő is volt, kezdett hűvös lenni, és fáradtak voltunk. Meló után ennyi bőven elég. A fotógépet is már csak egy repülő napnyugtai megvilágítása miatt vettem elő. 

Mire visszaértünk a belvárosba, már beesteledett. Hamar szétváltunk, és mindenki ment a maga dolgára. Kellemes délután volt, és ezzel az összes győri ládát sikerült megcsinálni már.