Panelban takarítás!

Mit lehet tenni egy bringamániásnak, ha odakint rossz az idő, és panelban lakik? Szétszedi a bringát, és letakarítja. Persze ez felém nem megy olyan egyszerűen, egy kis jókedv és hülyülés mindig van mindenben.

Mindennek az előzménye az volt, hogy tegnap este elszállt mindkét fékem, semmi fékhatásom nem volt. Így is jöttem haza melóból. Tiszta élvezet. Szóval akkor álljunk neki takarítani, amint lehet.

Szóval ma szóltam Dynának, hogy ha ráér jöjjön le, aztán dokumentáljon, meg hülyéskedünk kicsit, mint ahogy szoktunk. A Konát átnézve nem is csodálom, hogy nem volt fékem. A régi sár ráfolyt mindenre, a tárcsa pl. ilyen volt:

Szóval lesz mit takarítani. A célom az volt, hogy teljesen szétbontsam a bringát, de sajnos a tudásom kevés volt egy két dologhoz, így csak a fékeket, meg pár apróságot bontottam le a kormánnyal együtt.

A bringára amúgy is ráfért a bontás, mert amikor megvettem, már régóta állt, kis frissítésként jót tesz neki. Most derült ki pl., hogy a stucni 4 csavarjából csak 3 volt meghúzva rendesen, az egyiket kézzel ki tudtam tekerni. Ezek után a kerekeket vettem célba.

Leengedtem őket, majd meglepetésemre a külső olyan szinten rá volt gyógyulva a felnire, hogy kézzel nem tudtam levenni. Ha Dynának nem lett volna leszedője, akkor sosem szedem széjjel, és így is csak nagy nehezen tudta ő is széjjelszedni. Közben az előtér egy kisebb csatatéri bringaműhellyé alakult át:

Ezek után jött a móka része. A váz villástól bele a kádba, és zuhanyoztatás, fürdetés samponnal, dörzsölés:

Miután én tiszta víz és kosz lettem, a váz pedig tiszta, kitettem száradni, és jöhettek a kerekek. Mire leverettem, és átsikáltam mindent, kezdett körvonalazódni a kép, hogy a fürdőt is lassan újrafesthetem, mert a falakra is fröcsögött rendesen.

Ezek után már csak az összeszerelés volt hátra, de mivel esteledett, így már az állítgatás csak holnapra marad. Villanyfénynél nem szeretek játszani vele. Szóval végre ismét tiszta a gép, de még van vele meló, mire használható lesz.

És a tervek megint csak tervek maradtak!

Hát igen!
Szép kis időnk van idén tavasszal...Mikor az ember nem ér rá mert dolgozik vagy egyéb teendőit intézi viszonylag jó idő van és lehetne menni tekerni. Meg is tervezi eközben hogy a hétvégén elmegy cangázni, túrázgatni kicsit. Mi például Petivel mára geoládázást terveztünk, de hát az időjárás ismételten közbe szólt, nem hogy az eső szakadt egész nap de mostanra már a hó esik rendületlenül. Mikor lesz már jó idő? Kezdem unni a négy fal közötti létet, ki akarok menni a szabadba anélkül hogy bőrig áznék vagy éppen megfagynék.Remélem a jövő héten már megjön az igazi tavasz és lehet menni száguldozni :)
Addig is kitartást minden bringásnak és persze Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Amivel közlekedni fogok 3. rész: Hunornál jártam!

Mivel a Peugeot-ot túrabringának akarom összerakni, így gondoltam, hogy ne kelljen minden sarkon megállni, kialakíttatok még egy kulacstartót rajta, a nyeregcsövön. Valamint, mivel nem találtam Deore XT 738/739 ből alulhúzós első váltót, így akkor bovden szemezzük is át. András úgyis rosszallóan nézte a gyári szemeket, hogy meg kellene igazítani. A végére pedig a homokfúvás/gyöngyözés maradt tervnek, mert Győrben egyet sem találtam, aki vállalná.
Szóval ezen tervekkel a fejemben a hét elején felvettem a kapcsolatot Andrással, és mondta, hogy ezek nem nagy dolgok, hamar meg lehet oldani. Ebből sejtettem, hogy nem lesz már egyszerű, ugyanis amikor én valamit eltervezek, ott valami galiba tuti lesz. Az első ottjártamkor is volt, de semmi gond, őrizzük a pánikot alapon szépen elintéztem mindent. Mai napon szabad vagyok, lehet menni Pilisvörösvárra kis Hunor-féle időtöltésre. Elterveztem szépen, hogy a 4.44-es vonattal elmegyek Győrből Komáromba, ott átszállok, majd tovább, Esztergom-Kertvárosban megint átszállok, és reggel 7.51-re én a Pilisben szívom a levegőt.

Aki ismer, az sejtheti, hogy ez túl egyszerű és szép, hogy összejöjjön. Éjjel elég komoly havaseső támadt az egész Nyugat-Dunántúlon, mire beértem az állomásra ronggyá áztam, de semmi gond. Komáromban az átszállás is szépen megvolt. Esztergom-Kertvárosban leszálltam, mint ahogy kell, sétáltam egyet, 7.04-re volt írva a vonat indulása.

 7.04.
A vonat pontosan indul az idő ellenére, de nem abba az irányba, mint ahogyan szeretném. Rossz vonatra szálltam. A kalauz elmondja, hogy Kertvárosból Pilisvörösvárra pótlóbuszok járnak vonalfelújítás miatt. Na, gyönyörű. Gyorsan elrebegem a gondomat neki, hogy hehe ez van, elnéztem én idióta a dolgokat, azt mondja semmi gond, le tetszik szállni Tokod-Üveggyárnál, az első megállónál. Onnan van busz Dorogra, onnan pedig Pilisvörösvárra. Hát legyen, eddig ugye eláztam Győrben, majd pedig Kertvárosban is. Most épp Tokod-Üveggyár körzetben kellene megtalálni a buszokat. A közelben volt egy Pecsenyesütő, oda menekültem be az időjárás elől egy kávéra valamint információt szerezni, hogy hol, mikor, miért, de legfőképpen a hogyan tudok eljutni tutira Andráshoz.
Mire odaértem, mindenemből folyt a víz, szegény váz, bár csak 3 órája van kint a nomád körülmények közt, de a felszíni rozsda már jól láthatóan feltűnt, mint olajfolt a tengeren. A kávét elfogyasztva kiderítettem, hogy a buszok hogyan, honnan, mikor indulnak. Elindultam a buszmegállóba, hozzáteszem, eddigre negyedjére ázok el totálisan. Hála égnek a busz csak 5 percet késett, mindenféle gond nélkül, átszállással, cipekedéssel, de eljutottam 7.51 helyett 9.25re Pilisvörösvárra.

 Pilisvörösváron

András kijött kocsival a buszmegállóba értem, és mikor megérkeztünk, kaptam tőle száraz ruhát, amit még egyszer, ezen formában is köszönök szépen. Kis melegedés, és a cuccok felakasztgatása után átmentünk a műhelybe. A kulacstartóval kezdte a munkát, a felület létisztításával, majd pontos helyének mérésével. Ehhez fel kellet rakni az alap kulacstartót is, hogy a kettő ne ütközzön véletlen sem. A képeken jól látszik, hogy a váz pár óra alatt mennyit tud a felületi rozsdából kitermelni.

A tisztítás végeztével, amikor ki is lett pontosan mérve a hely, megkellett fúrni az alaplyukakat. Itt kezdődött a Peugeot titkának a felderítése.

Ugyanis a vázat megfúrva megakadt a fúró a váz falát átfúrva valamiben, amit nagyon nehezen vitt át. András jobban megnézte és egy régi nyeregcső darab volt belefeszülve a váz aljába. Nézett rá furcsán, mert bár múltkor is belenézett a vázba, véletlen sem feltételezte volna senki józan eszű ember, hogy 40 centi mélyen lehet még valami. Itt állt össze számára a kép, hogy miért is lehetett ez a váz anno meghegesztve: megszorult benne a nyeregcső, és nem tudták kivenni, majd felhevítették a váz ezen részét, s így valamiért összeugrott az anyag kicsit. András elmagyarázta a mikéntjét, de nem sokat jegyeztem meg belőle sajnos, hogyan sikerült. Aztán melegítés után, ami meg nem jött ki, azt elvágták, és egyszerűen leütögették a váz aljába.

Jó szakember révén nemhagyta nyugodni a lelkiismerete, és mondta, hogy már csak azért is kiveszi. Megfelelő szerszám hiányában gyorsan összefabrikált egyet.

A terv az volt, hogy eme kis kialakított kampót majd a fémcafat aljára beakasztva kiütlegeljük. Sajnos akármennyire is szépen megcsinálta, az ötlet nem vált be. A nyeregcsődarabka tartotta magát keményen.
Aztán eszébejutott, hogy van egy fúrószárú rúd, ami talán segíthet az ügyben. Beletéve a csőbe, majd az eldeformálódott anyagba beletekerve sikerült megakasztani, és kirángatni. Íme a Peugeot régi titka:

Ezen nehézséget leküzdve már gyorsan haladt András a munkával. Kitágította a lyukakat, pozícionálta a kulacstartómeneteket, majd felforrasztotta ezüsttel.

Miután végzett, már csak a bovdenszemek átrakása volt hátra. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar el lehet tüntetni a nyomait, de pár perc, és lent voltak a régiek, és javarészt letakarítva teljesen a helyük. Mindig agyaltam rajta, vajon eme kicsiny szemeket kézzel hogyan tudták olyan szépen a helyükre tenni. A megoldás, hogy fel kell drótozni, aztán lehet forrasztani, pozícionálás után.

Ezek után már csak a drótok levétele, és kis drótkefés takarítás volt a vázon, és indulhatott Szentendrére homokfúvatni. A végeredményt még nem tudom, mert egy szép fekete zsákban jött vissza, amit koszmegelőzés céljából amíg nem muszáj, nem akarom kibontani.

Összegezve a mai napot, nem volt unalmas, és András ismét olyat alkotott (ami szerinte semmiség), hogy belekötni nem lehet. Minden elismerésem előtte mint ember, hogy segített, hogy ne a vizes ruhákban legyek, míg nála vagyok, többet csinált, mint kértem, mert a lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Szóval, ha bárkinek bármi terve vagy gondja van a vázával, én őt tudom javasolni 100%,ban.
Pilisvörösvár, Hunor Kézműves Kerékpár

Amivel közlekedni fogok 2. rész

Udv mindenkinek!
Nezzetek el nekem hogy nincsen ekezet, mert telefonrol irom a sorokat. Mai napon kerul sor a Peugeot atalakitasanak masodik etapjara. Az elso korben a seruleseket javitattam ki, valamint a regi hatso fekbovden kozpontositot tavolitattam el. A mai napon, ha minden ugy alakul, ahogy szeretnem, akkor kialakitva lesz a nyeregcsovon a masodik kulacstarto, es a regi alulhuzos elso bovdenezes lesz atalakitva felulhuzosa. Valamint ha az idobe belefer, akkor a felsocso tetejerol az aljara integralodik minden bovden szem. Mar csak a kesobbi lehetseges vaztaska miatt is. A minosegben ketelkedni nem kell, hiszen Hunor vegzi a munkalatokat, becses neven Horváth András. Ha keszen van vele, akkor atugrunk Szentendrere legyongyoztetni az egesz vazat. Kepekkel es teljes ugymond elmenybeszamoloval este otthonrol jelentkezem. Addig is mindenkinek a legjobbakat.

Tervek, tervek és még mindig csak tervek!

Mikor idén januárban felmerült bennem a túrabringa építése, még nem gondoltam volna, hogy március végéig egyetlenegy kisebb kört tudok csak tekerni a kitűzött utak közül. És főleg azt nem, hogy a bringa építése mennyi érdekes, és eldöntendő dolgot ad majd fel számomra. Az UMF-nél és az előző bringáknál ehhez képest könnyű helyzetben voltam: legyen erős és strapabíró. Itt viszont a bringa elejét még mindig homály övezi, mi legyen rajta. Perpill amin agyalok pár napja, az a telefon töltésidejének a növelése. Két lehetőségem van. Vagy agydinamót rakok előre, és egy közbeiktatott kis szerkezettel töltöm folyamatosan a telefont, vagy pedig veszek egy nagyobb méretű külső akkumulátort 10000 mAh környékén, amivel a cirka 10-12 órás túrákat kibírja gond nélkül GPS, rögzítés mellett. Költségekben kb. ugyanannyi, 13-15 ezer mindkét megoldás. És akárhogyan nyomozok a neten, nincsen olyan érv, ami a másik oldalára billenti a mérleg nyelvét. Az agydinamó folyamatosan tölti a telefont, viszont annyit nem tud tölteni, hogy előbb-utóbb ne merüljön le, magyarul többet fogyasztok, mint amit termelni tudok vele bármikor is. A külső akksi viszont ha lemerül, akkor tutira vége, nem lehet tovább tolni a határt a tekeréssel, és emiatt jutottam arra, hogy a kettőt kell kombinálni. Bár anyagilag csak két lépésben leszek rá képes. De ha már egyszer összerakom, akkor komolyan csináljuk, nem?

Na, de kicsit beszéljünk más tervekről is. Ha netalántán az idő is megkegyelmez nekünk, akkor két hét múlva hétvégén már mindenképpen túrázni fogunk.
Amit kinéztem, egy kellemes hétvégi napra tökéletes lenne. Kis külföldi kiruccanás, a Gabcsikovó erőműhöz. A maga 30 kilométeres távolságával nincsen messze, mégis, ahogy a térképen nézegettem, kellemes helyen tudunk eljutni oda. Szóval, kit érdekel eme kellemes Duna-parti tekerés?



Nagyobb térképre váltás

Amivel közlekedem 3: Vagyis csak fogok!

Az UMF-ről írtam az első részben, és voltak páran, akik kíváncsian megkérdezték, hogy mi is az UMF. Nos, legjobb tudomásom a Merida egy betét márkája, UNITED MERIDA FREERIDERS, egész pontosan ennek a rövidítése. No, de ennyit az UMF-ről. A mostani postban, amit bemutatok, az a leendő túrabringám alakulása. Idén sok helyre szeretnénk eljutni, és túrázni se a Kona, se az UMF nem alkalmas hosszú távon, így elhatároztam, hogy a régi Peugeot Magnum vázamat felhasználva fogok egyet építeni. A vázat előkotorva az 5 évnyi rárakott dolgok alól vettem észre, hogy szegény nem a legszebb esztétikai állapotban van. A régi nyeregcső sérülésről, vagyis nem is sérülés, hanem valami szakbarbár hegesztésről tudtam, mert azt így vettem. De azt, hogy a támvillán is elég mély vágás van, azt elfelejtettem. Szóval ez lenne:

És akkor jöjjenek a sérülések:

Az említett nyeregcső barbarizmus:

A támvilla:

Aztán úgy határoztam, hogy mivel nem találtam homokfúvót Győrben, kézzel csiszolom végig. Elég rossz döntés volt, mert régi a váz, a festés is régi és az alapozó is, ami rajta van. Ezekről még nem sajnálták, nem úgy mint a maiak, hogy kisebb koppanásra fémig pattan le a festék. De azért csiszolgattam, amikor csak lehetett.

Ekkor vettem észre a nyeregcsövön a bilincsnél a sérülést:

Szép kis sérüléslista, plusz még a régi fékkonzolt is le kell, szóval lesz vele meló bőven, bár nem nekem.

A munkát Pilisvörösváron csinálták a Hunor kerékpár műhelyben. Személy szerint hihetetlenül elégedett vagyok vele, a javítások képei:

Én panaszkodni nem tudok, nagyon korrekt munka, a hétvégén esedékes a második kör a váz átalakításában, szintén náluk, aztán készen van, lehet fényeztetni, majd szerelni, és a többi, és a többi.

Geoláda, avagy ismerjük meg a környéket!

Idénre elég sok túrát tervezek összehozni, de közben sajnos még Győr környékét sem ismerem annyira, mint szeretném. Erre a tényre rég rájöttem már, és ebben változtatni segítségemre van a geoláda. Elég sok van a környéken, ami egy napos délutánon könnyen megtekinthető.
4 láda van a közvetlen közelben, és kicsiny megyénkben további 57 darab, ami be van jegyezve, szóval célpont van bőven. Amiket tervezek most összehozni egy szebb délutánon az a következő 4, az alábbi térképen jelölve.
Ahogy nézegettem, mindegyik nagyon szép helyen van, és érdemes rászánni egy-egy délutánt. Bringával könnyen megközelíthető, és egy kis keresgélés jót tud tenni mindenkinek, plusz élvezet. Csak egy kézi GPS-t kell szereznem, vagy rájönnöm, hogy a mobil hogyan tudja ezt megvalósítani.


geoláda győr nagyobb térképen való megjelenítése

Felvétel indul!

Bennem is él már régóta a gondolat, valamint jó pár ismerős is jelezte, hogy szívesen látna bringás videókat Győrről, meg amerre járunk. Mai napon végre volt pár nyugodt órám, és körbenéztem, hogy mi is a választék. Hát mit ne mondjak, totális káosz. 8000Ft-tól határ a csillagos ég. De sajnos információ a lehető legkevesebb mindegyikről.
Egy van, ami megragadott az ára és teljesítménye alapján.

Lenco SportCam-100 sportkamera

Ahogy nézegettem, a felvételek, amiket készít amatőr szinten, nem lehet rá panasz. Az ára sem vészes, mert 25000 Ft a vízálló tokkal együtt. Ami jól jön, ha sárosabb vagy esősebb felvétel készülne, esetleg ugye a vízbe ugrálásnál. Egy tesztfelvétel a youtuberól:

Nektek esetleg vélemény, ötlet más szerkentyűre? 30 ezerből szeretném megúszni mindenképpen, és eddig ez a legjobb amit találtam.

Ismeretkeresés a környéken:)

Elég alkalmatlan az idő tekerésre a szél miatt, így a neten bóklásztam, hogy hova lenne érdemes elnézni a legközelebb. Barnabás említette a napokban Győrújbaráton a bringapályát, amiről nem tudtam eddig, de ezen kis videó nagyon nagy kedvet csinált hozzá. Csak tudnám, hol a sisakom.

Mászás, séta, élvezet!

A mai napon elkapott melóban délelőtt az a fajta különös érzés, hogy nekem Győrújbarátra fel kell mennem a rádiótoronyhoz. Nem értem miért mindig akkor van ilyenem, mikor melózom, és utána érek rá. Szabadnapokon ritkán. De bánja a kutya. Összecsörögtem a társaságot, és végül Dyna és Barnabás vevők voltak az ötletre. Negyed 4 környékén sikerült is találkozni a Págisznál, Barnabás a Konával még nem találkozott, így ment egy próbakört, amikor kiderült, hogy a hátsófékem felmondta a szolgálatot. Szép kis kezdet.
Így vissza imbuszkulcsért, majd kis állítgatás következett. Nem tökéletes, de megteszi, valószínűleg pofákat kellene cserélni. Elindulás után kellemes tempóban kiértünk hamar Győrújbarátra, majd a hegy mászása lassan telt, mivel Dyna nem bírja az emelkedőket, a Kona pedig kicsit sem erre lett tervezve. Szóval megállás, séta, majd ismét tekerés, kicsit aztán megint megállás és séta. Így ment egészen a tetejéig. Pár kép készült azért közben. :)

Az emelkedő tetején egy bal kanyart véve a táborig szinte végig kellemes gurulásban volt részünk, majd utána rátértünk a hegyi útra. Itt ismét a mászásé volt a főszerep, szinte végig. Szóval eléggé sokat sikerült közben sétálni, valamint pihenni és hülyéskedni is.

A hegyi út nem sokáig tartott, a beton elhagyása után már kissé lassabban haladtunk, ennek az oka az eléggé tapadós sár volt. De fel akartunk menni mindenképpen, ameddig csak lehet. A fáradozást, és a sárral való küzdelmet a jókedvünk és a táj kárpótolja bármikor.

Lassan haladtunk, pár száz métereket tekerve max, mert sok helyen olyan sár volt, hogy szegény Dynát többször megszórtam tekerés közben. De aztán végülis felértünk, és pihenésképpen ezen fotók készültek.

De aztán indulni kellett, lassan, de biztosan egyre sötétedett. Fél távig legurultunk, mindenki ahogy tudott. Én itt már ki tudtam használni a Konát, megérezve, mire született a gép. És itt még csak kacérkodva egy érzéssel, ami már jó ideje hiányzott, de tudtam, már nem sokáig fog. Leérve kis szusszanás, a tények elemzése, és persze fotózás is volt. :)

Végül nekivágtunk a lejtők maradékának. Ami következett, arra én sem számítottam: egy rész az erdőben még nagyon vizes és iszapos volt, így sikeresen el is csúsztam  A többiek az óvatosságuknak köszönhetően, hogy hol tolva, hol lassan jöttek, megúszták. De hol az élvezet akkor? A szakaszon túljutva megálltam megvárni a többieket egy kis pihenés erejéig, mert onnantól már csak az élvezet számított, és volt hátra. Jó minőségű, gyors és lendületes erdei lejtő. De előtte pár fotó még.


Ezek után már a száguldás következett. És bár síkterepen és emelkedőn Barnabásék gond nélkül le tudnának hagyni, itt fordult a kocka. Megjött az az érzés, amit szeretek. Elborul az elmém, és csak az útra figyelve egyre gyorsabban, egyre többet ugrálva, egyre csak lefelé. És ebben a Kona verhetetlen.  Az aljára érve megálláskor értettem meg, hogy mi az, amit eddig az UMF-el nem tudtam megtenni. Teljes sebességgel előre mint egy tank, mindenen át. Nincsen semmi akadály, csak technika kérdése. Mindig is imádtam lejtőzni, de ez a gép egy új szintre vitt el. És ami kellemes az egészben, hogy Dynának is tetszik a terep és élvezi, bár most volt először ilyen helyen. Szóval esélyes, hogy gyakrabban megyünk ezentúl együtt. Ami viszont a Kelly's fejlesztésével jár. Hiába no, ha egy folyamat beindul...
A végén még áttekertünk Csanakra Barnabást elkísérve egy darabon, aztán hazafelé vettük az irányt.
Összegezve nagyon jó nap volt. Sok új tapasztalatot szereztem én is, Dyna is, mivel mindketten olyan bringával voltunk, amit nem ismerünk még. Van min kicsit gondolkodni, mit hogyan kellene csinálni a jövőben, és esetleg fejleszteni.