Night ride és az év első "esése"

Ma este ismét night ride volt, s mivel már a hét elején tudtam, hogy egy elég nehéz hetem lesz és szombaton pedig expo, előtte kicsit le akartam vezetni a gőzt, így péntek este 8-as indulásal tekerést szerveztem. Amit sajnálok, hogy a tavalyi évhez képest eléggé kevés ember jelentkezett, de hát majd legközelebb, mindenki elfoglalt volt valamivel vagy éppen dolgozott. 3-an voltunk összesen: Barni, Tamás és én.
Az utunk a Págisztól a megszokáshoz híven először a Kék diszkonthoz vezetett, ahol kicsit feltöltöttük magunkat csokival vagy energiaitallal, majd onnan továbbindultunk az Audi felé egy körre.
Nem is volt semmi gond, szépen haladtunk, próbáltuk kerülni a forgalmas helyeket, hogy tudjunk beszélgetni, majd a gyárvárosi vasúti aluljáróban egy kis ügyesség próbát tartottunk, ki tud felmenni végig a lépcsőkön kialakított babakocsis feljárón. Barni alulról a 7. szintig jutott, én ha nehezen is, de teljesen felmentem, Tamás pedig most techikai okok miatt kihagyta. Továbbhaladtunk, majd az ÁTI raktárnál levő síneknél ismét megmutatta magát a Kenda K90-es gumi, hogy mennyire is el tud csúszni bármin, ami nem aszfalt. A rutinnak és az elmúlt éveknek hála nem estem el, de elemi erővel sikerült a bal lábamat a betonra toppantani, ami nem volt túl kellemes, plusz Barnit súroltam, és a kicsúszó bringa megcsavarta kicsit a csúklómat, de semmi komoly, hamar elmúlik.
A bringának annyi gondja lett, hogy a hátsóba került egy kisebb 8-as, valamint ledobta a láncot, ezen kivül semmi más. A kerék nem vészes, még a fékkel sem érezni, szóval egy darabig így marad.
Innen továbbhaladva az audi-körön beszélgetve kicsit elemezgettük a Rába és az Audi helyzetét, valamint azt, hogy ott valamiért mindig iszonyatosan hideg van, és fúj a szél.
Jó volt végre tekerni, és egy hosszabb távon kiadni a gőzt. Remélem legközelebb többen velünk tartotok, holnap pedig az expos beszámolóval jelentkezem.

Még mindig szerviz!

Tegnap nemcsak Berni, hanem én is szervizeltem kicsit a Peugeot-t, a jobb pedál már egy ideje, ha a legfelső ponton van, kattanva ugrik egyet. Tudom, hogy előbb kellett volna elvinni, de senki sem tudta a pontos okát, mi okozhatja. Barni nemrég szétszedte a monoblokkot, kitakarította az most okés, de a hiba megvolt még mindig. A szervizben meg kiderült, hogy oké, hogy nincsen még egy éves, de azért a kilométer rendesen benne van.
A hátsó fogassor kicsit lelazult, utána kellett húzni.

Aztán a pedál is meg lett nézve, a záró csavarja is kicsit lelazult, meghúztuk, és megszűnt a kattogás hála égnek, valamint egy minimális zsírt is kapott. Szóval most már ő is szezonra kész.

Ennek örömére este kerültünk is egy kört, hogy biztos jó-e a bringa, és nagyon élvezetes volt gurulni vele. Nem sokat, de az a kellemes pár perc már hiányzott, idén nagyon keveset tekertem még, és van mit pótolni, valamint edzeni a jó időre, mert kicsit kijöttem a formából.

Merida szerviz

Végre kezd jó idő lenni, bár ezt félve írom le, nehogy aztán megváltozzon... :) Nah, de lényeg a lényeg, a jó idő közeledtével úgy döntöttem, elviszem a kis Meridámat egy teljes átnézésre, mert már rá fért szegénykére. Amiről tudtam, hogy a baja, a nyolcas az első kerékben, plusz ráférne egy kis olajozás, váltó beállítás, plusz a láncom is megnyúlt kicsit, így mindenképpen esedékes volt, hogy elviszem egy teljes szervizre. Ami motivált még benne, hogy a Peppében még február végéig akciós mindez, így pénteken elmentünk Petivel, megmondtuk, mit szeretnék, és mondták, hogy hétfőre menjek vissza, addigra kész is lesz. Tudni kell azt is, hogy szegény nyergem megsérült még régebben, kicsit felhasadt, s szegény hasadás idővel egyre nagyobb lett, majd egy kis esőt is kapott, végül foszlani kezdett, plusz a zselé is kezdte megadni magát, így céljaim között volt, hogy új nyerget is veszek, hiszen ez se esztétikailag, se sehogysem maradhat így... A képen is látni fogjátok, hogy menthetetlen volt a helyzet:

Eljött tehát a hétfő, első utam munka után a Peppébe vezetett. Henrik szépen megszervizelte a kicsi bringámat, megzsírozta az agyakat, a monoblokkot, a féket, váltót beállította, a kerekemet centírozta, valamint cserélte rajta a racsnit és a láncot, plusz választottam magamnak egy új nyerget is. A nyereg nekem nagyon bejön, mind külsőre, mind kényelemre, bár Peti szerint kényelmetlen, de én lány vagyok, így érthető a véleménykülönbség e téren. Remélem hosszútávon is pozitív tapasztalataim lesznek az új nyergemmel kapcsolatban, eddig bevált, bár nem mentem vele valami sokat. 

Ennyire amúgy még sosem volt bringám átnézve, így baromira meglepett, hogy mennyire észrevehető, ha például újrazsírozzák a monoblokkom, sokkal könnyebb volt tekerni.

Mostanában még kisebb alakítások is történtek a bringámon, sebességmérő terén a költségkímélő megoldás mellett döntöttem, már csak azért is, mert Petinek volt felesleges CatEye adaptere, nekem pedig egy órám, rátettük a bringámra, az órát lenulláztam, és tökéletesen funkcionál. :)

A másik apró újítás szintén ma történt a Peppében, Bencétől kaptam egy első sárhányót, kicsit méretre szabta nekem, mert amúgy nagy lett volna, de átmeneti megoldásnak tökéletes, én nagyon örülök neki, mert a másikat nem annyira szerettem, a Merida feliratomat is eltakarta, valamint szinte semmit sem védett, ez azért valamivel jobban fog funkcionálni, míg nem lesz pénzem egy új párra. 

Másik apróság, lecseréltem a műanyag kis pedálomat Dyna régi pedáljára, ami amúgy Petié, így szegény elég ütött-kopott, de még így is kategóriákkal jobb, mint a másik, és tökéletesen funkcionál, idővel egy újat is beszerzek... :)

Következő újítások, amiket tervezek a közeljövőben: egy csomagtartó táskával, a túrák megkönnyítése miatt,  egy komplett hajtás csere, váltó csere, valamint hosszú távon egy új villát is szeretnék... Remélem összejön... :)

Harc a széllel

Figyeltem az időjárásjelentést, tervezgettem, hétvégére túrát szerettem volna mindenképpen szervezni, legyen bármilyen az idő. A meteorológusok általában mást jósolnak, nagyjából most is így jött ki.


A cél - ahogy beszélgetések sora alakította - Hédervár volt, konkrétan a Krumplibogár szobort szerettük volna megcsodálni - sikerült is - remek ötlet volt Krisztián részéről. A szokásos módon Facebookon feltettem a kérdést, kinek van kedve gurulni, és számos jelentkező volt, így délután 2 órai gyülekezővel ismét beindult a Csiga Bringa Team.

Szeles idő volt, de mivel elég későn indultam el otthonról, a hátszélnek hála nem késtem. Hozzáteszem, ez volt a tesztelés első fázisa, ugyanis az új kerékszett előző nap került fel a bringára. Véleményem szerint könnyebb lett a canga, még nem mérlegeltem, de a 14,5 kiló majd' 100 dekával tuti redukálódott.

Negyed 3 előtt megindultunk, elég jó tempóval megkezdtük a kis szigetközi túránkat, melyen Krisztián, Erika. Lajos, Tamás, Gyuri és Én vettünk részt.


Ásványráróra beérve előszőr balra vettük az irányt, így lassacskán, de Héderváron kötöttünk ki. Ott megcsodáltuk a "kis" ízeltlábút, ami lévén, hogy valami színesfémből készült, 1-2 lábát valaki meglovasította.
Párszor már eltekertem a park mellett, ahol a szobor van, de eddig fel sem tünt, hogy itt ilyen is van.

A parkban elidőztünk, megvitattuk, hogy vajon az Uniós pályázaton keresztül mi kerülhetett ilyen sokba a park megépítséhez, előkerült pár müzliszelet, energiával elláttuk magunkat, és visszafordultunk.

Visszaérve Ásványráróra, nem fordultunk egyből vissza Győr irányába, hanem egyenesen mentünk, megnéztük a töltés környékét,  - ahol ha jól rémlik valamiféle gátat építenek -  így a vízpartra is elnéztünk.

Odafelé valamiképp a telefonom ismét kiesett a zsebemből. 1-2 karc lett rajt, de az előző telefonnál szerencsére jobban érkezett a sárba, mert annak a plexije kettérepedt.
Hozzáteszem a gyártó szerint IP67-es minősítés van a készüléken, de ahogy felvettem a sárból a telefont, a hátlapja pár ponton kipattant, szóval a vízállóságról nem nyilatkoznék, mert ha egy pocsolyába ejtem bele, akkor már bukta is.




A hídnál páran fotóztunk, és rekognizáltuk, hogy a szél valamiképpen nem akar megfodulni, pedig jó lenne ismét hátszelet kapni.




A hídtól vissza térve még a sáros szakaszon Gyuri majdnem megtapasztalta, hogy milyen hátránya is van egy frissSPD-s-ként idegen területen a kerékpárral egyesülni. Szépen lassan haladunk, szemből egy nyerges piros traktor érkezik. ( miértisnemost' alapon ) Felvesszük a libasor alakzatot, és uzsgyi. Igen ám, de a terepen vannak akadályok is. Így aztán valami megállásra késztette Erikát valami, mögötte én még szépen megálltam, de Gyuri valamiképp még tovább haladt. A ráfutásos balesetet még sikerült neki elkerülnie, viszont az SPD oldásról megfeledkezett. Majdnem beburult a nyerges alá, szerencsére a gravitáció váratott még magára, igy Gyurinak sikerült kilépnie és hálát adnia az égnek, megállapította, hogy ezt most nem kellett volna.



Aszfaltra érve, szembeszélnek örvendve, átlagot rontva, de nem megtörtve folytatódott a túra, ami a nevünket képviselve mpst már csiga tempót diktált. Amilyen gyorsan ideértünk, annyival lassabban voltunk újra Győrben. Frissítőként párszor megálltunk, elő a banán, müzliszelet, csak hogy a cukrunk is jól érezze magát, ismét energiabevitelhez folyamodtunk.

Odaúton beszélgettünk, jó tempóval tekertünk, egy szóval jól éreztük magunkat. Visszaúton viszont a mosolyunkat mintha egy vízszintes egyenes mentén tengelyirányban tükrözték volna. Ilyen szélben sem kerekeztünk mostanában. A korábbi Csiga Bringa Team jól elázott, amikor a Bogolányi-hídat látogattuk meg, most pedig a széllel vívtunk csatát. Legközelebb, ha még lesz tél, akkor hóesésben tekerünk, ha viszont nem, akkor verőfényes napsütésben fogjuk nyújtani a láncainkat.

Az idei első éjjeli tekerés

Ma végre megvolt az első night ride, bár eléggé spontán sikerült a dolog, de annál jobb lett a vége. Az alap kiindulás az az volt, hogy 3-an leszünk: Barni, Viktor és én. Találkozó nálam volt fél 11-kor, ahol egy kellemes beszélgetéssel indítottunk, megbeszéltük, hogy mi, hogy, merre legyen a jövőben a bloggal. Majd laza 20 perc után végre el is indultunk tekerni. Közben, mivel nem régen birtokunkba került egy GoPro Hero 1, tesztelgettük egy kicsit, hogy mégis mire lehet számítani éjjel, de ez még várat magára, hogy visszanézzük. Kellemes tempóban haladtunk egészen az Újlak utcai vasúti átjáróig, ahol tartottunk egy laza 10 perc szünetet  a vonatokban gyönyörködve. A csapatból úgymond Viktor is vasútmániás, így Barninak esélye sem lett volna a visszafordulásra, még ha akart volna sem. A sorompó után továbbindulva az állomás előtti gyrososnál lefütyült minket Tomi, ahol meg is álltunk egy laza órát hülyéskedni, beszélgetni kicsit, és vigyorogni a másikon, hogy mennyire nem bírja senki sem az erőset. Hozzátenném, hogy nagyon finom, erős szósza van a srácnak, én szeretem, de aki kevésbé bírja, az tényleg kerülje, és nélküle kérje. Erről a későbbiekben talán lesz még használható videó is, ha a kamera jól vett fel.

Ezután a Lloyd mozinál levő boltnál álltunk meg, majd sörrel picit felpakolva elmentünk a Rába-partra, de ezt elég hamar leszavazták a többiek, mert sár volt, és a Radó-sziget amúgy is jobb. Nekem pedig minden mindegy alapon az is megteszi, ott is lehet beszélgetni. Itt is eltöltöttünk nem kevés időt, közben tableten hülyeségeket néztünk, mert ha jó hangulat van, és youtube is van a közelben, akkor az tuti, hogy valahogyan mindig előkerül, és abból a végén fergeteges nevetés lesz.

Innen továbbtekerve már a kihalt várost tudtuk élvezni teljesen, ami örömbringázásra adott okot, ezért is van, hogy pl. a legtöbb körforgalomban mentünk egy teljes karikát a kék diszkontig, ahol szintén egy kicsit beszélgettünk, még mielőtt indultunk volna.

Sokat, mint mindig, most sem tekertünk éjjel, de a jó hangulat miatt megéri bármikor ott lenni, már nekem is hiányzott a légkör, valamint az éjjeli város. Legközelebb remélhetőleg  már egy komolyabb szervezés keretében többen is leszünk. Íme, az útvonal, amit bejártunk:

Egy régi vágy

Petinek már régen felvetettem a kérdést, hogy milyen felnit javasolna, mert a jelenlegi az picit túl van számomra méretezve, lévén, hogy egy Rodi Excalibur DH kerékszett "pihen" a vason.
A túlméretezésről azért beszélhetünk, mert mivel leginkább aszfaltbetyár vagyok, s időnként betévedek olyan helyekre, ahol több a por meg a sár, mint a beton, de durva lejtő, letörés nincs a palettán - ezért ideje volt váltani.

Netet bújva, oldalakat böngészve agyaltam, miből épüljön fel az új szett.

Az álmom Novatec kerékagy volt, így az nem is volt kérdéses.

Találtam is elég korrekt áron szettet,  csak a forrás az Kína volt. Novemberben megrendeltem, állítólag feladásra is került, majd eltűnt. Januárban újraküldte Pong és láss csodát, február elejére azért csak-csak megérkezett, bő 3 hónap csúszással. No mindegy, lényeg, hogy itt van.

Miközben az agyak sorsa már novemberben eldőlt, hogy 32 lyukas lesz, így felniügyben kellett lépnem.

Downhill felnit a Rodi miatt nem akartam már, hiába nagy a bicaj, meg kap is azért, de valami könnyebb is jó szolgálatot tud tenni. Így aztán rátaláltam egy igen korrekt kis hirdetésre, ami egy Sun Ringlé Ryde XMB felnipárossal került a világhálóra.
Pesten volt, de hála tesóm barátnőjének, épségben és hamar eljutott Győrbe. Köszi még1x.

A felni már decemberben megvolt, az agyakra kellett már csak várni. Februárban, miután megérkezett, a korábbi döntés szerint, Fürtit kérem meg a befűzésre, mert több ismerős szerint is ő a legjobb szaki Győrben. Múlt csütörtökön bevittem a felniket, s agyakat, megbeszéltük, hogy 2 mm-es DT küllők kerüljenek bele. Másnap már szereltem is Ridley-t, mert a szorgos kezek hamar elősegítették, hogy elégedetten távozzak a Peppétől.

Így aztán még aznap nekiláttam az átszerelésnek, hajtott a vágy, hogy hajtsam már az új kerekeket. Eddig fehér felni volt fekete aggyal, most pedig a színek felcserélődtek. A fekete felnik igencsak lopakodóvá varázsolták az eddig feltűnő bringát. Az agyak tisztasága összhangban van a felnin, teleszkópon vázon és a markolaton található fehér színekkel. Még egy fehér nyeregcsőbilincset néztem ki, mert a jelenlegi imbusszal állítható csak.

Régen és most...

További kilátásban van még egy új gumiszett, ami nagy valószínűséggel Schwalbe Black Jack lesz. A hajtáson is van mit cserélni. Július óta a lánc 4500 km után kinyúlt, a sort is cserélni kell akkor már. A BB51-es középcsapágy már szeptember környékén is rakoncátlankodott, helyére Saint fog kerülni.

Jelenleg ez a helyzet, s a jövőbeli tervek.
 

Tatabánya, Turulos geoláda

Hétvégén végre megvolt az idei első normálisabb kimozdulás bringával, vonattal elmentem Tatabányáig, mert Viktor kitalálta, hogy tekerjünk fel a Turulhoz, én pedig mondtam, hogy addig nézzen oda geoládát, mert biztos, hogy van, és ha már ott járunk keressük is meg. Körülbelül délután 2 óra magasságában végre neki is indulhattunk, s mivel nem ismerem a környéket, így Viktor vezetett.
A várost elhagyva gyönyörű kilátás tárult elénk, visszatekintve a távolban a bányákkal:

Felfelé még kétszer álltunk meg kicsit fotózni, és élvezni a kellemes, szokatlanul jó februári időt.

Felérve megnéztük, hogy a geoláda első pontja hol van, s így az irányt a vaskilátó felé vettük. Az odafele vezető murvás, erősebb emelkedővel tarkított út nekem személy szerint már jobban tetszett az erdő közepén, bár elégé megéreztem, mivel éjjeles voltam a héten, és az alvás túra előtt elmaradt. Felérve maga az építmény is lenyűgöző, már csak a méretei kapcsán is, s miután felmentem, és fent körbetekintettem, azután még jobban tetszett. Semmi sem akadályozza a kilátást, sok-sok kilométeren át végig látni a várost. Amit sajnáltam egy kicsit, az a köd volt, bár szerencsére nem volt túl nagy.

Lejönni már nem volt olyan egyszerű, mert a lépcsők nagyon keskenyek, és a szembeforgalom miatt valakinek mindig vissza kellett menni kicsit, s félreállni a fordulóban, hogy a másik, ha nehezen is, de elférjen.
A kilátó után szinte a kiindulási ponthoz kellett visszamennünk megtalálni a ládát, de keresgélés közben kimentünk a sziklafal széléhez is kicsit gyönyörködni a tájban.

Ezután egy kis keresgélés után megtaláltuk végre a ládát is, ahonnan egy szép üveggolyóval lettem gazdagabb egy kinder figuráért cserébe. Nem maradt más hátra, mint a Turul szobor. Én nagyon régen voltam már itt, még az általános iskola nagyon elején, így nem igazán emlékeztem, hogy milyen, és az újdonság élményével volt teljes az egész.

A végére már csak egy kellemes lejtőzés maradt, amit sajnos az erős szél kicsit lassított, kár érte. Összegezve egy nagyon kellemes nap volt, és még ha sokat nem is bringáztunk, érdekesen telt el az egész.
Ezt az útvonalat jártuk be:


Remélem, most már ilyen idő marad legalább, és akkor, ha van szabadidőnk, tudunk menni nyugodtan mindenfelé bringázni. További képekért pedig nézd meg a facebook oldalunkat: https://www.facebook.com/tekeresazelet