Ma onnan folytattuk, ahol tegnap elakadtunk, csak most már durvább módszerekhez kellett nyúlni, mert a szép szó és a precíz munka itt már nem segített, se a kalapács. A bringa eleje annyira egybe volt forrva, hogy a rögzítő anyákat semmiképpen sem lehetett megmozdítani, még nagy erőkarral sem.
Maradt hát az egyedi kreativitás, hogy hogyan szabaduljunk meg a bringa elejétől, hiszen nekünk a váz a fontos. Ha a szerszám és az erő nem segít, akkor marad a vágás, bár hogy minden örömünk teljes legyen, persze ez sem megy könnyen. Az egyik gyűrű puha és vágható, a másik meg mintha betonból lenne, a fűrész lap csak simogatja.
Mivel nem kell semmi róla a vázon kívül, nem aggódtunk, szépen apránként azért levagdostuk a dolgokat, kezdve a kormányszárral, majd utána hozzáfértünk a felső gyűrűhöz, amit egy méretes 32-es kulccsal jobb belátásra tudtunk bírni.
Ezek után szépen apránként haladtunk végig, közben volt egy kis kalapálás, vésés és reménykedés. Voltunk szervizben is vele, de ott sem mondtak más megoldást, csak azt, hogy ilyen módszerek vannak, tehát aprítottuk lassan. A franciakulcs, amit használtam, szerintem soha nem volt ennyit és ennyire használva, mert annak segítségével tudtuk levenni a dolgokat, miután megindultak valahogyan a rozsdától.
A végén az utolsó gyűrűnél mindketten felsóhajtottunk, hogy végre megvagyunk, elkészült a bontás. Az elején.
Miután ezzel megvoltunk, hagytuk ázni kicsit valami löttyben a nyeregcsövet, addig lebontottuk Ákos régi bringáját, hogy mit lehet belőle majd használni, aztán nekiálltunk valahogyan kifeszegetni. A végső megoldás a franciakulcs + 32-es villáskulcs erőkar növelő lett egy elég durva rángatás során.
Tudom, nem szép a megoldás, és nem jó olvasni, meg amúgy is milyen barbárok vagyunk, de sajnos valamikor tényleg csak ez segít, és ráadásul a monoblokk még hátravan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése