Geoláda második terv

Pénteken szabad leszek kicsit, és elhatároztam, hogy ládázni fogok. A geocaching.hu oldalon is van pár láda írva Győrre, de a .comon sokkal több. Bár nem tudom mennyi lehet ezekből valós, vagy mennyi lehet még meg, de összeírogatom itt, aztán szépen levadásszuk/levadászom őket. Szóval:

Geocaching.hu.ról egyenlőre csak.

542. Győr, Püspök erdő

Ezt a ládát már egyszer megtaláltuk, csak akkor nem írtuk fel a jelszót, és így nem tudtam aktiválni a megtalálását, szóval ismét el kell menni oda.
http://geocaching.hu/caches.geo?id=626

3457. Győr templomai

Egy kis kultúra, egy kis vallás.
Multi geoláda. Több pontot is felkell keresni a jelszórészletekért.

1. N 47° 41,129' E 17° 37,535'
Zsinagóga: emlékoszlop jobb-első oldal alsó sora
2. N 47° 41,225' E 17° 37,870'
Karmelita templom: bejárattól jobbra lent levő szám a vastáblán
3. N 47° 41.290' E 17° 38.106'
Bencés templom: emléktáblán szereplő hónap
4. N 47° 41,331' E 17° 37,851'
Bazilika: Láda (10cmØ*18cm)
http://geocaching.hu/caches.geo?id=4079

959. Győr, Belvárosi séta

Pár érdekes célpont, ami mellett naponta elmegyünk, de sosem néztük még meg. Szintén multi.
http://geocaching.hu/caches.geo?id=1045

2586. Apor Vilmos győri püspök emlékére

A láda egy 17x17x8 cm-es műanyag konyhai doboz.
1. jelszórész: A győri Bazilika fő bejáratánál az ajtó felett, hány keresztet tart a két angyal (számmal)
2. jelszórész: A Szentlélek templom bejáratánál található oszlopon hány bárányfej látható ("a" rész) és az oszlop állítása évének utolsó számjegye ( "b" rész) A Jelszórész = "a" és "b" részek egymás mellé írva. Eredményként egy kétjegyű számot kapunk.
3. jelszórész : Az Apor iskola bejáratánál a falon lévő emléktábla bal alsó sarkán, a készítés évének első számjegye
4. jelszórész: a Ládában, a megadott koordinátán egy fa/bokor tövében...
A jelszó= 1-3-2-4 jelszórészek egymás után ékezetek nélkül (nem véletlenül van összekeverve)
http://geocaching.hu/caches.geo?id=3075

Győrújfalu-Kunsziget-Abda és geoládázás

Vasárnap egy kis spontán tekerést dobtunk össze, ami előző este fogalmazódott meg Dyna fejében, tulajdonképpen minden konkrétum nélkül. Az alap ötlet az volt, hogy menjünk ki Ásványráróra.
Hirtelenjében csak 2 emberhez jutott el az infó, számomra mindét emberke új volt. Egy bringás srác facebookról Ádám személyében, valamint Dyna ismerőse, Roland tartott velünk.

Újfalun álltunk meg először egy kicsit szusszanni, élvezni a jó időt. Egy kis frissítő után kigurultunk a bányatavakhoz, a környezet még mindig nagyon szép, és ami plusz kellemes volt, hogy a mellette levő kutyaiskola épp népes volt, amit el tudtunk nézegetni egy darabig, révén hogy mindannyian szeretjük a kutyákat.

A víz nagyon tiszta mindig, így amint melegszik tovább, tutira kijövünk jó párszor csobbanni ide. Ezután átgurultunk a másik bányatóhoz. Dyna mondta, hogy ott még nagyon aktívan dolgoznak, így pluszban érdekes volt számomra a kis ipari szerkezetekkel.

Pár kép után, ami szinte már kötelező, ahol víz és ennyi kavics van, s párral dobálóztunk is vagy kisebb-nagyobb agyagtömbökkel. Van olyan szórakozás, ami nehezen veszik ki az emberből.

Tovább indulván, amikor visszaértünk a bringaútra, Ádámtól elköszöntünk, mert valami dolga volt, és csak délig ért rá, mi pedig továbbindultunk. Győrzámolyon volt a következő megállás. 

Dunaszegig eljutva említettem, hogy van egy hátsó, régi erdei út Kunszigetre, ami hamar felkeltette a többiek érdeklődését. Így alakult, hogy Ásványráró helyett Kunszigetre mentünk. Félúton a Mosoni-Duna hídján álltunk meg gyönyörködni a tájban pár kép erejéig.

Innentől már gyorsabban haladtunk. Kunsziget után Öttevényen álltunk meg egy frissítő sörre, majd haladtunk is tovább Abdáig, ahol eszembejutott, hogy van itt egy geoláda. Mobilon megkeresve a részleteket viszonylag hamar odataláltunk a láda közelében levő kápolnához. Furcsa volt, hogy 2 perc alatt a nyüzsgő országútról a tökéletes nyugalomba csöppent az ember.

A ládát könnyű volt megtalálni, sokan keresték már, és szép kis ösvényt tapostak ki, ami pont oda vezetett minket. Kellemes kis plusz ez mindig, valamint most már nem követtük el azt a hibát, hogy nem írtuk fel a jelszót, így ez lett az első bejegyzett megtalálásunk.

Zárásként hazafelé még az abdai hídon készült egy kép a Rábcáról:

2013-as Bringapolisz

Miután Barnival összeraktuk a lehetőségekhez mérten a Konát, én visszagurultam a Págiszhoz, hogy Dynát megvárva elinduljunk a Bringapolisz felvonulására. Mikor odaértem, ő akkor hozta le a kutyákat még egy gyors körre, szóval időm volt bőven, így kicsit fotózgattam még a bringát is, meg a kutyákat is vagy a kettőt együtt.

Amíg ők a sétával végeztek, és Dyna vissza nem jött a bringával, egy feketerigó volt nagyon barátságos, és modellkedett nekem. Komolyan mondom, amíg a gép nálam volt, csak közelebb jött.

Időközben megérkezett Barni is, hogy együtt tekerjünk be a városba. Mi nagyon ráérősek voltunk, hiszen volt még egy óra a rajtig, így Barni elment a dolgait intézni, mi pedig lementünk a Holt-Duna partjára kicsit napozni még, és beszélgetni nyugodtan.

Ezután 15.30-kor kis műsor keretében, hogy milyen egészséges, meg jó a bringázás, elindult a felvonulás. Pár képet csináltam közben.

Volt pár érdekes bringa vagy éppen szerkezet. Ami viszont biztos, hogy idén kicsit kevesebben voltak mint szoktak, és a komolyabb gépekből is hiány volt. Akik komolyabbal mászkáltak, azok ismerősök végig. Jó volt tekerni a tömeggel nyugodtan, zavarás nélkül. Valamivel több mint 50 perc és 12 kilométer után megérkeztünk a Széchenyi térre, ahol a tekerés a szokásos bringaemeléssel végződött. Ekkor találtuk meg ismét Barniékat, akik valahol elkeveredtek tőlünk a tömegben.

Végezetül pedig úgy voltam a dolgokkal, hogy ma már szereltünk, tekertünk, akkor egy jó üveg sört megérdemlünk mindenképpen. Így az Üvegesig meg sem álltunk, és egy kellemes sört elfogyasztva elbohóckodtunk még egy kicsit.

Kona szerelés

Üdv. Egy hete nem jelentkeztünk semmi újdonsággal vagy történéssel. Ennek oka, hogy éjjeles voltam a héten, és sajnos nem igazán volt értékelhető szabadidőm a bringázásra, csak ilyen apró-cseprő dolgok, amik említésre is alig méltóak, mint a munkába járás.

De aztán a hétvége bőséggel meghozta az elmaradt élményeket. Az elmúlt két napot szinte végig nyeregben töltöttem valamelyik kerékpáron, de ennyire nem akarok előre szaladni, kezdem az elején.

Szombaton, mivel Bringapolisz felvonulás volt Győrben délután, úgy döntöttem, a Kona rendetlenkedő első fékjét meg kell csinálni. ha már azzal akarok menni. Első ránézésre nem volt annyira nehéz feladat, kicsit kellett volna a tárcsát centírozni. mert valami jószándékú emberke figyelmetlenségből nekidöntött valamit a bringának, plusz beállítani.
Ezzel a résszel nem lett volna gond, de mikor megnéztem, és próbálgattam jobban a dolgot, a fékkar behúzásával a féktest valahogyan nem akart alap helyzetbe visszatérni. Hayes MX-2 tárcsafékek vannak rajta, arról nagyon nem hallottam a típussal kapcsolatban, hogy a feszítőrugó adta volna meg magát, így két lehetőség jött számításba:
- vagy tiszta retek a bowdenház, és akkor olcsón és gyorsan megúszom.
- vagy valahol a bowdenházban szálszakadás miatt akadt meg a bowden, és akkor szombat reggel révén nem kellemes helyzetbe csöppenek.

Sajnos a második lehetőség igazolódott be, de szerencsére Barni ki tudott húzni a pácból, és mondta, hogy ha ráérek, guruljak át, és megoldjuk a centrírozással együtt. Hamar nyeregbe ültem, és kis kóválygás után, első fék nélkül oda is találtam.

Hamar állványra is került, és aztán Barni neki is állt szétszerelni az elejét, amit én nem bántam, mert jobban ért hozzá, és mindig tanulni lehet valami kis apróságot tőle, plusz panelben ilyen lehetőségei az embernek eléggé nehezen vannak. A kereket kivéve lefektette a fűbe, hogy lecsavarozza a tárcsát róla, de ezelőtt még kicsit a művészhajlam magával sodort egy pitypangos kép erejéig.

Miközben leszedte a tárcsát, megbeszéltük, hogyha már leszedte a tárcsát, akkor nézzük meg az agyat is, milyen állapotban lehet, hiszen se márkajelzés, se semmi nincsen rajta, és ha valami noname agy, akkor lehet óvatosabban kellene terhelni. Valamint kis állapotfelmérésnek sem rossz, hogy mégis milyen állapotban van belülről a gép, hiszen ahhoz sokat nem tudtam nyúlni szerszám és normális hely hiánya végett.
Na, de vissza a tárcsához, nem volt egyszerű játék, de nagy nehezen azért sikerül jóra megcsinálni a centrírozást. Nem tökéletes, de kategóriákkal jobb mint volt, és úgy is le lesznek cserélve, csak addig húzza ki valahogyan.
Aztán az agy szétszedése következett, (mint mondtam egy bowden miatt jöttem át első sorban) szétszedve, kitakarítva látszott, hogy bár valami noname agy, de nem rossz állapotban. Oldalanként 9 nagy méretű csapágy golyó van, és viszonylag elfogadható állapotú zsírban. Biztos, ami biztos alapon ki lettek szedve, letakarítva, és egyelőre félretéve. A kónuszt megnézve két helyen látszott, hogy kapott nagyobb ütést is, már aminek a helye megmaradt sajnos. Egy darabig még bírni fogja kitakarítás után, aztán majd Novatec agyak lesznek helyette. Ez a gond is elhárítva, nagyon jó.

Az összerakás során Barni szólt, hogy kicsit nehezen és darabosan forog a kormány, ami így állványon könnyen érezhető. Akkor szedjük szét a kormányt is dologra jutottuk. (Még mindig csak a bowdenért mentem át.) A dolgot úgysem elleneztem, legalább rájövök, múltkor takarításkor mi volt az, amit elrontottam, és nem jött ki a helyéről. A villa most sem adta magát könnyen, nem akart kijönni a helyéről. Ekkor fogtuk a kormányrudat, az első villához lekötöztük, jobb ötlet és eszköz hiányában hirtelen egy hosszabitóval, hogy ne kelljen fogni, és egy fadarabot a villa tetejéhez helyezve finoman, kalapáccsal kikalapáltuk. Ekkor váratlan meglepetés ért, amit nem gondoltam volna. A kormánycsapágy és a villa is eléggé rozsdás volt, és nem a múltkori mosás miatt, hanem már jó ideje nem volt kitakarítva, és ezért nem is akart szétcsúszni.

Miután ezt nagy nehezen letakarítottuk, és átzsíroztuk, az idő szűkössége miatt gyorsan összeraktuk, és beállítgattuk a féket, bár fékpofát mindenképpen cserélni kell rajta fizetés után, mert jelenleg kettő darab 5 forintos a távtartó kopás miatt. Nem szenvedünk hiányt kicsit homemade megoldásokból, néha nincsen más lehetőség, meg kell oldani. Barninak köszönöm szépen a segítségét, és hogy majd valamikor szétborítjuk a bringát teljesen, amit lehet, átvizsgálás céljából. Csak még nem tudom, akkor mivel menjek át. Teleszkópprobléma?

Gabcsikovo az én szemszögemből.

Ez volt az első nagyobb túránk együtt, ráadásul kapásból külföldre mentünk, teljesen ismeretlen helyre, így sok készülődés előzte meg a dolgot, vajon mi kötelező, és mit kell vinni, ami jól jöhet, és ilyenek. Bukósisakot csak pár nappal vettem a túra előtt, mert a régi már szivacshiányos, és nem is tetszett kicsit sem. Barninak nem volt sisakja, így megkapta az enyémet, mert mondta, hogy van szivacsa otthon hozzá, majd megcsinálja, és akkor tud jönni ő is.

10 órakor találkoztunk a megbeszéltek szerint, de csak 4-en, mert a többiek tekerésképtelen állapotban voltak. Jómagam se voltam a topon, mert előző éjjel még pár sört sikerült összeszedni kicsit, szóval a kezdeti levertség nálam is megvolt. Rövid megbeszélésen megvitattuk, merre menjünk, mert pár pletyka kering egy bizonyos bringaútról arrafelé, de arra tippelünk, hogy a szigetközi úttal keverik sokan a dolgot.
Az Árkád felé indultunk el, és a híd tetején készültek képek, amiken picit szörnyülködtem, hogy sajnos mennyi fát vágtak ki ismét rendezés néven.

Továbbhaladva Bácsán álltunk meg egy régi zsilipnél fotózni, valamint kicsit nézelődni. Nagy öröm számomra, hogy immáron végérvényesen itt a tavasz. Minden virágzik, rügyezik, vagy épp éledezik a hideg hónapok után, így rengeteg virág van kisebb-nagyobb foltokban mindenhol, vagy épp kisebb állatok. Itt Bácsán egy szabadon engedett ékszerteknőst láttunk a zsilip betonlábán, a napfényben fürödni. Vagy még a viszonylag korai időpont miatt volt lelassulva, vagy az embereket már annyira megszokta, de semmiképpen sem mozdult meg, miközben cirka 2 méterre megközelítettem, nem osonva. Nagyon is biztonságban érezte magát.

Pár percig még élveztünk még a természetet, jó idő volt, meleg, és szép a környék minden részletében.

Továbbhaladtunk Bácsán egy darabig, majd Vámosszabadiig meg sem álltunk, ahol picit elkeveredtünk. Miután Barni a GPS-en megnézte, merre is van a 14-es főút, felvettük a kötelező sárga mellényt magunkra vagy a táskára, és a bukósisakok is előkerültek, amit én nagyon nem bántam, mert nagyon kényelmetlen volt vele már tekerni. Következő megállónk már a határon volt, én arra számítottam, hogy valami határőr vagy valaki azért lesz ott, de az égadta világon senki sem volt, csak az üres épület árválkodott egymagában.

Útnak indulás után már hamar feltűntek a Dunán átívelő hidak, majd pár kép után legurulva róluk egy rosszul kirakott tábla miatt bal helyett jobbra tartottunk. Ismét a GPS jött jól, mert én balra emlékeztem az útvonalra, és valóban így is lett jó. Visszafordultunk, és immáron a helyes irányban, a lebetonozott töltésen haladtunk nyugodtan, ami minden feljárónál sorompóval volt lezárva az autósok ellen, de a közepe süllyesztve volt, hogy bringával is át lehessen ugrani, vagy esetleg mellette kerülni. Kb. féltávnál álltunk meg először hozamosabb ideig a partra legurulva pihenni, kicsit enni, és élvezni ezt az egész dolgot, ami történik ezen a napon.

Indulás után rövidesen erős szembe szél kapott el minket, ami egyre fokozódott csak, szóval erősen reméltük, hogy nem fog megfordulni a dolog, mire visszaindulunk. Majd ezek után megláttuk az erőművet. Éppen ekkor jött ki onnan egy hajó, s ami nagyon elgondolkodtató volt, hogy mennyi víz mozdul meg itt gépesítve, ha ekkora hajókat tudnak mozgatni 20 métert emelve vagy süllyesztve.

Legközelebb már csak a cél előtt álltunk meg kicsit szusszanni az utolsó méterekre. Pár kép itt is készült pihenés közben.

Miután odaértünk az erőműhöz, rájöttünk, hogy szerencsések voltunk, mert épp jókor érkeztünk. Éppen beúszott egy hajó, amit le kellett süllyeszteni, majd a másik oldalról egy másikat emelni kellett. Ezeket Barni örökítette meg videón, amit ezúton is köszönök neki.


Ezek után rövidesen hazafelé indultunk, még visszafelé nem sokkal indulás után egy sört elfogyasztottam jó kedvemben, hogy összejött ez a túra.

Hazafelé már jó tempót tudtunk jönni, se szél, se semmi nem akadályozott minket a haladásban. A határnál álltunk meg először legközelebb pár kép erejéig a hidakon.

Továbbhaladva a határon továbbra is egy teremtett lélek sem tartózkodott, a 14es főúton jól tudtunk haladni az út szélén. Egyedüli megállás akkor volt, mikor Dynának görcsölt a tenyere, így kicsit pihenés lett pár percre, addig én egy kicsit művészkedhettem.

Aztán Győrig már nem volt megállás. A nap lezárásaként a Ping-win Szerájban ettünk még egy isteni és hatalmas hamburgert, valamint elkezdtük tervezni, hogy merre lesz a legközelebbi túra.