Geoládázzunk!

Húsvét van, mindenki locsolkodni jár ide-oda. Nekem ez viszont remek idő tekerésre, hiszen se munka, semmi egyéb kötelesség. Így mivel kivételesen nem esett ma semmi csapadék, szóltam Barnabásnak és Dynának, hogy menjünk tekerni kicsit, és geoládázzunk. Benne voltak mindketten.

Mivel én tegnap darabokra szedtem a Konát, még előtte be kellett állítgatni a fékeket. Sajnos az első tárcsában akkora nyolcas van, hogy azt nem sikerült, de jövőhetén úgy is megy szervizbe, addig kibírja.
Miután ez meg volt, tettem egy próbakört, hogy mégis, hogy sikerült a fék. Ekkor derült ki, hogy tegnap valahogyan a stucni meghúzása elmaradt. Én kanyarodni akartam, de a kormány tekeredett csak.
Aztán ezzel is megvoltam, úgy gondoltam, hogy míg Barnira várunk kicsit, ugrálok. Dyna fotózott közben.

Aztán Barni is megérkezett, és megbeszéltük, hogy ma csak a Püspök-erdei valamint a Marcal-tavi ládákat kutatjuk fel. Hamar meg is érkeztünk az erdőbe.

Az erdő mint mindig, engem teljesen elvarázsol. Végre nem a város betonja van körülöttem. A játszótérnél kicsit megálltunk, elővette Barni a GPS-t, és megnéztük pontosan, hol is kell keresni a ládát.

A hely meghatározása után elindultunk, bár először hamarabb fordultunk le, mint ahogy kellett volna, de visszafordulás után hamar ráleltünk a helyre, ahol keresni kell. És Barni egész hamar meg is találta.

A pontos megtalálási helyről képet nem csináltunk, hogy ne legyen a hely felfedve, de nem túl nehéz. A ládát kinyitva sok cetli volt benne, ki, mikor, hogyan találta meg, esetleg mit csinált, stb. Valamint apróságok, kulcstartók és kinder figurák, vagy épp egy öngyújtó. Mivel mi semmit sem vittünk, így nem vettünk ki semmit, mert a szabály az, hogy ha kiveszel valamit, tenni is kell bele.

Itt már éreztük azt, hogy ez nekünkvaló dolog. Kellemes tekerés, kis keresgélés, úgymond kincsvadászat az egész, miközben szép helyeken járunk, és jól érezzük magunkat. Így aztán a Marcal-tavi ládához nagyon is pozitívan indultunk el a hátsó Rába-parti úton, ami elég sáros és vizes volt, és jó okot adott a bohóckodásra.

Aztán félúton megálltunk kicsit pihenni, és átbeszélni, hogy megint egy idióta vagyok, és hova hoztam őket, de azért élvezte mindenki.

Közben Dynának valami lett a fékjével, és kicsit csiszolni kezdett valami, így egy darabon kiakasztva jött végig. Aztán továbbhaladva nemsokára ismét megálltunk, mert elfogyott az út, vagyis teljesen víz alá került. Megtanácskoztuk, hogy akkor az erdőn átvágva megyünk, fel a töltésre, de előtte még GPS-en megnéztük, hova is tartunk.

Nagyon tudunk tárgyalni a továbbiakról:

Elindultunk nagy nehezen a Marcal-partra, és mivel a vízállás elég magas, nem sok helyen tudtunk kutakodni, hogy vajon merre lehet a láda. Nem is lett meg, viszont pár szép kép sikerült. Talán majd legközelebb, mikor kicsit szárazabb idő lesz. De annyi biztos, hogy innentől fogva rendszeresen fogunk keresgélni, ha megyünk valahová és van lehetőség. Pár apróság a zsebbe, és kincsvadászat indul.

A végére pedig a vacsora sem maradt el, jó tekerés után pótolni kell az energiát.