Amivel közlekedni fogok 6: A maradék alkatrészek!

Tegnap itthon maradtak a külső gumik, így azokat a mai napon vittem be a Peppébe. Ha már ott voltam, gyorsan körbefényképeztem minden alkatrészt, ahogy lehetett, hogy miből fog mégis felépülni a bringa. Ami nincsen még továbbra sem ténylegesen, az az első váltó, ami valahol úton van továbbra is. András intézi a a dolgokat vele elviekben. A Peppe révén pedig a pedál és a fékpofák hibádzanak, ami viszont megvan, az jöjjön szépen sorban, elejétől a végéig.

A gumik terén Kenda K90-esek lesznek. Volt itthon egy pár, hála égnek, mert nem nagyon találni már sehol őket. Aszfaltra és földes útra remek gumik, esőben sem lehet rájuk panasz semmiképpen. Amire vigyázni kell velük, az a sár. A lehető legjobban csúszik, és össze is szedi valahogyan.

Az első teleszkóp az SR suntour XCT. Nem a legjobb képet sikerült róla készíteni, mert a plafonra volt még felakasztva, és a többi teló útban volt, de a szárakat lehet látni.

Stucniban fehéret kerestem, és a Csepel hosszabbik verziójára esett a választásom, a magasságomhoz mindenképpen jól fog jönni a hosszabb.

Kormány esetében Acor volt a nyerő számomra. Méretileg nem éppen túrakormány az igaz, de a másik kettőn annyira megszoktam a széles, laza fogást, hogy szorongok a kisebbeken.

Jöhetnek a kormányra valók. Kilométeróra esetében, mivel a Velo 8as megszűnt már sajnos, a 9-es meg még elég húzós áron van, és vegyes a tapasztalat, ajánlás alapján esett egy VDO-ra a választás.

Aztán markolat a következő, szintén fehéret akartam, de bilincseset. Egy valami volt, amit tudtak adni, a Funn markolata.

Világításból a Merida gumis kivitelét vettem. Gyakran nem közlekedem éjjel, valamint ez mind3 bringára jó lesz, mivel könnyen szerelhető le és fel.

Ami hátramaradt a kormányon, az a csengő, valamint a bovdenházak. Mivel nagyon fehérre akartam az elejét a bringának, így ezek is fehérek. A csengő pedig sima egyszerű kis mütyür.

A kormánnyal alapvetően meg is vagyunk, ami kimaradt, az a kormánycsapágy. Itt kis nehézségbe ütköztem, mert sajnos fehér nem volt, és nem is tudtak a létezéséről, így maradt ez.

Hátrébb haladva a vázon a kulacs, valamint kulacstartó jöhet, Mindegyikből kettő. Kimondott célom volt, hogy a két kulacs pluszban felhívja magára a figyelmet, így nagyon elüt a váztól színezésileg.

Következő alkatrészkörzet az a nyereg, nyeregcső és a gyorszár. Üléscső, amilyen volt, nem volt lényeges, milyen lesz. Ülés az K2 lett. A Konán is az van, és nagyon kényelmes, meg vagyok vele elégedve. Gyorszár pedig egyszerű sima fém, nem kellett túlvariálni, talán majd egyszer találok belőle fehéret is. De amíg kitapasztalom, mik a túragép gyengéi, az ilyen apróságok nem foglalkoztatnak annyira. Ha nem akad normális, akkor lehetséges lett volna a 8as csavar is .

Hajtóműből Shimanóra esett a választásom, sokat nem variáltam vele. Felesleges, hiszen a legnonamebbek is normális használattal 10 évekre vannak véve, annyit kibír bármelyik.

Láncból Kmcra esett a választás, első sorban az ára miatt. Egy darabig elég lesz, aztán majd lesz valami komolyabb is.

Hátulra racsniként Sramot választottam. Ebben a márkában sosem csalódtam a Shimanóval ellentétben, így még ha drágább is, de mindenképpen biztos választás.

Ami kimondott alkatrész még, azok a sárhányók, valamint a prizmák, de ezekről nem csináltam képet. Egyszerű, sima, műanyag tucat sárhányó. 

Már csak a táskák vannak hátra. Vagyis előre is. A kormánytáskán régóta agyaltam, legyen-e, de jól fog jönni a telefonnak és sok apróságnak majd, aminek így nem a zsebben kell lenni. Plusz előny, hogy tartókonzolos, amire könnyen fel és lecsatolható. Hátra pedig a Bikefun 3 részes táskáját vettem, hosszabb túrákhoz mindenképpen jól fog jönni, valamint a tetején rakodható, kötözhető, ha esetleg valami extra cucc is lesz, pl. hálózsák vagy kabát.