Tegnapi nap Pestre utaztunk ismerősökkel egy rendezvényre a Dürerbe, többek között Gumiapo is velünk volt.
Még éjszaka Ágoston felvetette az ötletet, hogy ő mindenképpen hazateker Győrbe, kérdezte, ki az aki csatlakozna hozzá?
Többen is mondták, hogy jól van, csak érintsük akkor ezt és azt a várost, hogy ne kelljen leszakadni a csapatból és egyedül továbbmenni, mondjuk 50 km-t.
Továbbá kikötés volt az is, hogy ha éjszaka van alvás, akkor lesz tekerés.
Mivel a program elhúzódott, ezért alvásra nem jutott idő.
A csapat a vonatot választotta, én azért a tekerés mellett döntöttem, miért is ne?
Mindig is kiváncsi voltam, hogyan lehet Pestről Győrbe jutni, és mivel Ágostonnak mondtam, hogy én mindenképp csatlakozom, ezért döntésemet a kialvatlanság sem változtathatta meg.
Az indulás hajnali 5 előtt történt. Úgy terveztük, hogy az előző éjjel rendelt pizza maradékán osztozkodunk, és majd Bicskén vagy valami jó helyen betárazunk élelemmel, folyadékkal.
Az időjárás tökéletes volt kora reggel, se nem csípős hideg, se nem szél nem zavart bennünket. Bátran nekivágtunk a tervezett 166 km-nek.
Elég jó tempót diktáltunk, - hozzéteszem Ágoston outival volt, én pedig egy elég széles slick gumival szerelt MTB-kal - a dombokon csak úgy hasítottunk felfelé.
Bicskén terveztük a bevásárlást, de találtunk egy jónak tűnő pékséget, ahol a cukros péksütik tömkelegével elláttuk magunkat, Ágoston pedig - ahogy híve a cukornak - 4 cukorral kérte a kávét, mert a túrán fontos a cukor, még ha nehéz is inni azt a masszaszerű feketét.
Folytattuk az utunkat.
Aztán jöttek a gondok. Körülbelül túránk 1/3-ánál a jobb térdembe elkezdett belenyilalni a fájdalom, de csak olyan minimális szinten, annyira nem zavart még.
De később kezdett komolyabbá válni a dolog, brutális módon szaggatott, minden pedál lenyomásra. Próbáltam csak húzni az SPD-t, de nem volt úgy kellemes a dolog, mert a fura tekerés a fájdalmat ismét előhozta.
Ágoston felfedezte, hogy hátsó külső gumijának szálszakadás okozta problémája van, mely igenis komoly dolog, mert talán olyan 6-7 bar nyomáson van a belső, bármikor eldurranhat. Bízzott benne, hogy ezt a túrát még kibírja, szerencsére nem volt vele gond.
Ami még zavart minket aztán, az a nap volt. Valaki igencsak megrakta a kályhát, mert az izzadás erősen jelentkezett, de ez a dombok számlájára is írható volt.
Pontosan nem tudom, kinek is volt az ötlete, de a pulóveremet kompressziós kötésnek használtuk később, mellyel kiválóan össze lett huzatva a térd, ezáltal ismét ment a tekerés.
Közben lecsúszott, de az volt a legkevesebb. Időnként a hideg kútvízzel jól meglocsoltam, jót tett neki.
Manuális vízhűtéses hidraulikus kar...
Készítettem 1-2 fényképet, melyek a szebb tájakon készültek.
Egyensúlyban. Sokat nem kellett játszanunk velük, hogy egy helyben megálljanak....
Sokorópátkára érve betámadtunk egy Ágoston által ismert presszót, ahol 1-1 liter citromos sör le is csordult gyorsan. A hátralévő rövid szakaszon, mintha a sör újjá élesztett volna engem. Csak úgy előztem az előttem haladókat, új erőre kapott a lábam.
Végszóként, ezt az utat jártuk be:
12 órába telt lejutni, ebben benne vannak a megállások is. A computerem szerint a 170 km-t 20,1-es átlaggal tettük meg.
Rettentő mód terhelődtek a térdeim, de ez betudható annak is, hogy az egy hete történt szajki túrát még nem heverhettem ki annyira, no meg nem vagyok hozzászokva a dombokhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése