Végre nem esik!

Az elmúlt napokban nem igazán kedvezett a bringázásnak az idő, bár a mai nap is esett, de délutánra kitisztult az idő annyira, hogy kellemesen felmelegedjen minden. Gondolkodtam rajta már, hogy tekerni kellene, de a végső lökést egy kollega invitálása adta meg. Kis tél utáni külváros felfedezést tartottunk. Végre kicsit hajthattam jó időben is a Koná-t. Elsőnek a Marcal-tó partján sikerült megállni.

Aztán az utunk tovább, a Rába-töltésre vezetett. A zsilipnél kis szusszanás, ahol kollega bringája megörökítésre került, valamint az árvíz is kicsit.

Majd tovább, egészen az M1-es felüljáróig, majd vissza a kerteknél az alsó úton. Eléggé sok helyen van belvíz, valamint a murvás út is eléggé háború utáni feelinget idéz, szóval gyorsan nem igazán lehetett haladni.

Pár képet itt is készítettem. Az itt élők hozzá szoktak a belvízhez, hiszen átjárók mindenhol vannak, amik ilyenkor kisebb stégekként is funkcionálhatnak akár.

Ezek után a Rába vasúti hidak felé vettük az irányt, pontosabban alájuk, hogy bejussunk a városba a Rába mentén. A hidak alatt készült egy számomra különösen tetsző kép. Talán a graffiti hatása, vagy nem tudom mié, de hangulatos lett.

Itt már tanakodtunk, hogy vajon, ha a kertek ennyire belvizesek, valamint árvíz is van, vajon betudunk-e egyáltalán jutni a városba? Próba szerencse alapon nekivágtunk. A Kona terepgumija sok előnyt jelentett, mégis a magabiztosságomnak köszönhetően, és annak, hogy mentem mindenen keresztül, én akadtam el.

A lassú tempó, valamint egy kisebb gyökér megálljt parancsolt a sárban. Megesik, kicsit elbíztam magamat.

Végére érve betértünk egy kisboltba, ahol egy doboz sör kellemes elfogyasztására a Rába-partra kiültünk, és a következő képek még ott készültek. Van valami a győri várban, ami minden alakalommal lenyűgöz. Számtalan kép után is.

Legközelebb ki tart velünk egy kis városi tekerésre?