Amivel közlekedni fogok 3. rész: Hunornál jártam!

Mivel a Peugeot-ot túrabringának akarom összerakni, így gondoltam, hogy ne kelljen minden sarkon megállni, kialakíttatok még egy kulacstartót rajta, a nyeregcsövön. Valamint, mivel nem találtam Deore XT 738/739 ből alulhúzós első váltót, így akkor bovden szemezzük is át. András úgyis rosszallóan nézte a gyári szemeket, hogy meg kellene igazítani. A végére pedig a homokfúvás/gyöngyözés maradt tervnek, mert Győrben egyet sem találtam, aki vállalná.
Szóval ezen tervekkel a fejemben a hét elején felvettem a kapcsolatot Andrással, és mondta, hogy ezek nem nagy dolgok, hamar meg lehet oldani. Ebből sejtettem, hogy nem lesz már egyszerű, ugyanis amikor én valamit eltervezek, ott valami galiba tuti lesz. Az első ottjártamkor is volt, de semmi gond, őrizzük a pánikot alapon szépen elintéztem mindent. Mai napon szabad vagyok, lehet menni Pilisvörösvárra kis Hunor-féle időtöltésre. Elterveztem szépen, hogy a 4.44-es vonattal elmegyek Győrből Komáromba, ott átszállok, majd tovább, Esztergom-Kertvárosban megint átszállok, és reggel 7.51-re én a Pilisben szívom a levegőt.

Aki ismer, az sejtheti, hogy ez túl egyszerű és szép, hogy összejöjjön. Éjjel elég komoly havaseső támadt az egész Nyugat-Dunántúlon, mire beértem az állomásra ronggyá áztam, de semmi gond. Komáromban az átszállás is szépen megvolt. Esztergom-Kertvárosban leszálltam, mint ahogy kell, sétáltam egyet, 7.04-re volt írva a vonat indulása.

 7.04.
A vonat pontosan indul az idő ellenére, de nem abba az irányba, mint ahogyan szeretném. Rossz vonatra szálltam. A kalauz elmondja, hogy Kertvárosból Pilisvörösvárra pótlóbuszok járnak vonalfelújítás miatt. Na, gyönyörű. Gyorsan elrebegem a gondomat neki, hogy hehe ez van, elnéztem én idióta a dolgokat, azt mondja semmi gond, le tetszik szállni Tokod-Üveggyárnál, az első megállónál. Onnan van busz Dorogra, onnan pedig Pilisvörösvárra. Hát legyen, eddig ugye eláztam Győrben, majd pedig Kertvárosban is. Most épp Tokod-Üveggyár körzetben kellene megtalálni a buszokat. A közelben volt egy Pecsenyesütő, oda menekültem be az időjárás elől egy kávéra valamint információt szerezni, hogy hol, mikor, miért, de legfőképpen a hogyan tudok eljutni tutira Andráshoz.
Mire odaértem, mindenemből folyt a víz, szegény váz, bár csak 3 órája van kint a nomád körülmények közt, de a felszíni rozsda már jól láthatóan feltűnt, mint olajfolt a tengeren. A kávét elfogyasztva kiderítettem, hogy a buszok hogyan, honnan, mikor indulnak. Elindultam a buszmegállóba, hozzáteszem, eddigre negyedjére ázok el totálisan. Hála égnek a busz csak 5 percet késett, mindenféle gond nélkül, átszállással, cipekedéssel, de eljutottam 7.51 helyett 9.25re Pilisvörösvárra.

 Pilisvörösváron

András kijött kocsival a buszmegállóba értem, és mikor megérkeztünk, kaptam tőle száraz ruhát, amit még egyszer, ezen formában is köszönök szépen. Kis melegedés, és a cuccok felakasztgatása után átmentünk a műhelybe. A kulacstartóval kezdte a munkát, a felület létisztításával, majd pontos helyének mérésével. Ehhez fel kellet rakni az alap kulacstartót is, hogy a kettő ne ütközzön véletlen sem. A képeken jól látszik, hogy a váz pár óra alatt mennyit tud a felületi rozsdából kitermelni.

A tisztítás végeztével, amikor ki is lett pontosan mérve a hely, megkellett fúrni az alaplyukakat. Itt kezdődött a Peugeot titkának a felderítése.

Ugyanis a vázat megfúrva megakadt a fúró a váz falát átfúrva valamiben, amit nagyon nehezen vitt át. András jobban megnézte és egy régi nyeregcső darab volt belefeszülve a váz aljába. Nézett rá furcsán, mert bár múltkor is belenézett a vázba, véletlen sem feltételezte volna senki józan eszű ember, hogy 40 centi mélyen lehet még valami. Itt állt össze számára a kép, hogy miért is lehetett ez a váz anno meghegesztve: megszorult benne a nyeregcső, és nem tudták kivenni, majd felhevítették a váz ezen részét, s így valamiért összeugrott az anyag kicsit. András elmagyarázta a mikéntjét, de nem sokat jegyeztem meg belőle sajnos, hogyan sikerült. Aztán melegítés után, ami meg nem jött ki, azt elvágták, és egyszerűen leütögették a váz aljába.

Jó szakember révén nemhagyta nyugodni a lelkiismerete, és mondta, hogy már csak azért is kiveszi. Megfelelő szerszám hiányában gyorsan összefabrikált egyet.

A terv az volt, hogy eme kis kialakított kampót majd a fémcafat aljára beakasztva kiütlegeljük. Sajnos akármennyire is szépen megcsinálta, az ötlet nem vált be. A nyeregcsődarabka tartotta magát keményen.
Aztán eszébejutott, hogy van egy fúrószárú rúd, ami talán segíthet az ügyben. Beletéve a csőbe, majd az eldeformálódott anyagba beletekerve sikerült megakasztani, és kirángatni. Íme a Peugeot régi titka:

Ezen nehézséget leküzdve már gyorsan haladt András a munkával. Kitágította a lyukakat, pozícionálta a kulacstartómeneteket, majd felforrasztotta ezüsttel.

Miután végzett, már csak a bovdenszemek átrakása volt hátra. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar el lehet tüntetni a nyomait, de pár perc, és lent voltak a régiek, és javarészt letakarítva teljesen a helyük. Mindig agyaltam rajta, vajon eme kicsiny szemeket kézzel hogyan tudták olyan szépen a helyükre tenni. A megoldás, hogy fel kell drótozni, aztán lehet forrasztani, pozícionálás után.

Ezek után már csak a drótok levétele, és kis drótkefés takarítás volt a vázon, és indulhatott Szentendrére homokfúvatni. A végeredményt még nem tudom, mert egy szép fekete zsákban jött vissza, amit koszmegelőzés céljából amíg nem muszáj, nem akarom kibontani.

Összegezve a mai napot, nem volt unalmas, és András ismét olyat alkotott (ami szerinte semmiség), hogy belekötni nem lehet. Minden elismerésem előtte mint ember, hogy segített, hogy ne a vizes ruhákban legyek, míg nála vagyok, többet csinált, mint kértem, mert a lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Szóval, ha bárkinek bármi terve vagy gondja van a vázával, én őt tudom javasolni 100%,ban.
Pilisvörösvár, Hunor Kézműves Kerékpár