Harc a széllel

Figyeltem az időjárásjelentést, tervezgettem, hétvégére túrát szerettem volna mindenképpen szervezni, legyen bármilyen az idő. A meteorológusok általában mást jósolnak, nagyjából most is így jött ki.


A cél - ahogy beszélgetések sora alakította - Hédervár volt, konkrétan a Krumplibogár szobort szerettük volna megcsodálni - sikerült is - remek ötlet volt Krisztián részéről. A szokásos módon Facebookon feltettem a kérdést, kinek van kedve gurulni, és számos jelentkező volt, így délután 2 órai gyülekezővel ismét beindult a Csiga Bringa Team.

Szeles idő volt, de mivel elég későn indultam el otthonról, a hátszélnek hála nem késtem. Hozzáteszem, ez volt a tesztelés első fázisa, ugyanis az új kerékszett előző nap került fel a bringára. Véleményem szerint könnyebb lett a canga, még nem mérlegeltem, de a 14,5 kiló majd' 100 dekával tuti redukálódott.

Negyed 3 előtt megindultunk, elég jó tempóval megkezdtük a kis szigetközi túránkat, melyen Krisztián, Erika. Lajos, Tamás, Gyuri és Én vettünk részt.


Ásványráróra beérve előszőr balra vettük az irányt, így lassacskán, de Héderváron kötöttünk ki. Ott megcsodáltuk a "kis" ízeltlábút, ami lévén, hogy valami színesfémből készült, 1-2 lábát valaki meglovasította.
Párszor már eltekertem a park mellett, ahol a szobor van, de eddig fel sem tünt, hogy itt ilyen is van.

A parkban elidőztünk, megvitattuk, hogy vajon az Uniós pályázaton keresztül mi kerülhetett ilyen sokba a park megépítséhez, előkerült pár müzliszelet, energiával elláttuk magunkat, és visszafordultunk.

Visszaérve Ásványráróra, nem fordultunk egyből vissza Győr irányába, hanem egyenesen mentünk, megnéztük a töltés környékét,  - ahol ha jól rémlik valamiféle gátat építenek -  így a vízpartra is elnéztünk.

Odafelé valamiképp a telefonom ismét kiesett a zsebemből. 1-2 karc lett rajt, de az előző telefonnál szerencsére jobban érkezett a sárba, mert annak a plexije kettérepedt.
Hozzáteszem a gyártó szerint IP67-es minősítés van a készüléken, de ahogy felvettem a sárból a telefont, a hátlapja pár ponton kipattant, szóval a vízállóságról nem nyilatkoznék, mert ha egy pocsolyába ejtem bele, akkor már bukta is.




A hídnál páran fotóztunk, és rekognizáltuk, hogy a szél valamiképpen nem akar megfodulni, pedig jó lenne ismét hátszelet kapni.




A hídtól vissza térve még a sáros szakaszon Gyuri majdnem megtapasztalta, hogy milyen hátránya is van egy frissSPD-s-ként idegen területen a kerékpárral egyesülni. Szépen lassan haladunk, szemből egy nyerges piros traktor érkezik. ( miértisnemost' alapon ) Felvesszük a libasor alakzatot, és uzsgyi. Igen ám, de a terepen vannak akadályok is. Így aztán valami megállásra késztette Erikát valami, mögötte én még szépen megálltam, de Gyuri valamiképp még tovább haladt. A ráfutásos balesetet még sikerült neki elkerülnie, viszont az SPD oldásról megfeledkezett. Majdnem beburult a nyerges alá, szerencsére a gravitáció váratott még magára, igy Gyurinak sikerült kilépnie és hálát adnia az égnek, megállapította, hogy ezt most nem kellett volna.



Aszfaltra érve, szembeszélnek örvendve, átlagot rontva, de nem megtörtve folytatódott a túra, ami a nevünket képviselve mpst már csiga tempót diktált. Amilyen gyorsan ideértünk, annyival lassabban voltunk újra Győrben. Frissítőként párszor megálltunk, elő a banán, müzliszelet, csak hogy a cukrunk is jól érezze magát, ismét energiabevitelhez folyamodtunk.

Odaúton beszélgettünk, jó tempóval tekertünk, egy szóval jól éreztük magunkat. Visszaúton viszont a mosolyunkat mintha egy vízszintes egyenes mentén tengelyirányban tükrözték volna. Ilyen szélben sem kerekeztünk mostanában. A korábbi Csiga Bringa Team jól elázott, amikor a Bogolányi-hídat látogattuk meg, most pedig a széllel vívtunk csatát. Legközelebb, ha még lesz tél, akkor hóesésben tekerünk, ha viszont nem, akkor verőfényes napsütésben fogjuk nyújtani a láncainkat.