Október 12-én, szombaton a jó idő hatására úgy határoztunk, elmegyünk Pozsonyba, hiszen úgy sem voltunk még arrafelé. Kérdéses volt, hogy hogyan is menjünk: vonattal? De úgy két vonat indulásához lennénk kötve (Pozsony felé át kell szállni legalább egyszer, ha Győrből megyünk, vagy onnan Győrbe jövünk). Biciklisek révén szóba jött az is, hogy akkor eltekerünk Győrtől Pozsonyig, végülis így ez már egy nagyobb túra lenne. Viszont így ha Pozsonyból többet is szeretnénk látni, viszonylag hamar kellett volna indulni, és későn értünk volna vissza, plusz GumiApo pénteken éjjeles volt, ami azt jelenti, hogy szombaton reggel 6-kor végzett, bár ahogy őt ismerem, lehet még úgy is eltekert volna. Azonban nem csak rá kellett figyelni, mert nem csak ketten mentünk volna, hanem jött a családom néhány tagja is, így hozzájuk is alkalmazkodnunk kellett. (Valójában az egész "Menjünk Pozsonyba"-ötlet apukámtól származik.) Így egy alternatív megoldás született: vonatozzunk el a bringáinkkal Rajkáig, és onnan tekerjünk el Pozsonyba. Így az időnek se vagyunk szűkének, tekerünk is, és csak egy vonathoz vagyunk kötve. Így tehát szombaton a 09.48-as vonattal elindultunk Rajkára, kb. 11 órakor megérkeztünk, és kezdetét vette a túra.
Nagybátyám vezetett minket, hiszen ő már számtalanszor járt erre, így egy darabig a főúton tekertünk, majd rátértünk a töltésre, a bicikliútra. Ez már kellemesebb volt, mint az országút, hiszen nem ment el mindig mellettünk autó, amiktől beszélgetni sem lehet, a levegő is tisztább, és a táj pedig sokkal szebb. A kerékpárút minősége elég jó volt, akadálytalanul tekertünk el Pozsonyig, ekkor még nem nagyon találkoztunk más biciklissel és görkorissal sem, valószínűleg azért, mert még kicsit hűvösebb volt az idő, plusz az ebédidő is közeledett.
Pozsonyba érve tartottunk egy kis városnézést, majd a fiúk kérésére elmentünk mi is ebédelni. A Slovak pub nevű hangulatos kis vendéglőbe mentünk, és ettünk finom sztrapacskát. (Vagyis pontosabban Bryndzové halušky so slaninou-t :D ) GumiApo itt eljutott a holtpontra alvás terén, aztán mikor ezen átlendült, egy kis Monster segítségével fittebb is lett. Ezután tekeregtünk kicsit a városban, körülnéztünk, valamint pozitív tapasztalatunk volt, hogy ebben a városban a kerékpárosokat nem vetik meg, könnyedén tekerhettünk akár a téren, a gyalogosok nem néztek ránk rossz szemmel. Érdekes, hogy Pozsony főtere mennyire el van határolva az autóutaktól, de ez nálunk nagyon pozitív élmény volt, hiszen az emberekkel teli kisebb utcákban csend volt, nyugalom, hisz nem volt semmilyen más háttérzaj, csak a kellemes nyüzsgés zaja. Természetesen nem maradt ki a pozsonyi vár megnézése sem, feltekertünk oda is, és a kilátásban gyönyörködtünk, de erről inkább meséljenek a képek. :)
Végül aztán mennünk kellett, és elindultunk vissza Rajkára. Most egy kicsit más útvonalon mentünk, ugyanis a bicikliútról nem tértünk le a főútra, hanem mentünk tovább a töltésen, és így egy kisebb kerülővel tekertünk be az állomásra. Ekkor már sokkal több biciklis járt az utakon, s ami meglepett, hogy rengeteg görkorissal is találkoztunk, s ilyet Magyarországon még nem tapasztaltam. Felfigyeltünk arra is, hogy mennyivel másabb a szlovák kultúra kerékpárosok terén, hiszen 10/9 kerékpár, ami elhaladt mellettünk, minőségi volt, sisak és kerékpáros öltözet pedig szintén e mellé járt. Meg is jegyeztük, hogy mi magyarok a magunk kis egyszerűségével mennyire ki tudunk tűnni ilyen téren. Útközben még volt egy kis időnk, így megálltunk az egyik büfénél, megkóstoltuk a kofolát (szlovák kóla, amit csapolnak is), majd folytattuk utunkat. Sikeresen megérkeztünk, még sietnünk se kellett, így ez egy kellemes túra volt, este pedig nagyon jól aludtunk, bár ekkor még nem volt vége, hiszen vasárnap várt ránk egy reggel 7 órai kelés, ugyanis tekerés az élet, menjünk, biciklizzünk a Bakonyban... Folyt. köv. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése