Kulturálódó ládázás

Szombaton a jó idő miatt nem igazán akartam itthon lenni munka után, így elhatároztam, hogy geoládázni fogunk. Győrben két ládáról tudtam, amit még nem csináltam meg, de a játék honlapjára felmenve kellemes meglepetés ért. A tavaszi szemétgyűjtés áldozatául esett Marcal-tavi ládika ismét egészséges és kereshető. Így már 3 láda volt a tervekben. Elsőre kapásból a Marcal-tavit kerestük meg, s bár már számtalanszor körbejártam sétálva, bogarászva az egészet, de mindig van valami újdonság benne, folyamatosan változik, vagy valami kis apró részlet elkerülte a figyelmünket.

Maga a láda elégé nehezen megtalálható, és valamitől a GPS is megkergült kicsit, de azért csak meglett, és a láda tartalmának vizsgálata közben egy kis erdei béka is mellénk telepedett le.

Aztán elindultunk a következő láda felé, ami már összetettebb is, lévén hogy multi-geoláda. 4 részletből áll, Győr templomai néven. Szóval 4 templomot kellett megkeresnünk, és ott bizonyos részleteket.

Első a Zsinagóga volt.

Az érdekes az volt, hogy a képen szereplő srác az oszlop mellett szintén ládázik. Így csatlakozott hozzánk, és együtt indultunk neki a hátra lévő 3 templomnak. A következő templom a Karmelita volt:

A templomoknál sok időt nem töltöttünk, mert én nem vagyok nagyon vallásos, meg amúgy is csak mint építészeti mű érdekelnek, a többiek meg siettek. Szóval a harmadik templom következett, a Bencés templom.

Itt is hamar megtaláltuk a jelszórészletet, aztán indultunk is tovább az utolsó helyre, a győri bazilikához. Itt azért maga a ládát megtalálni nem volt éppen egy egyszerű feladat, hiszen sokan mászkálnak, és egy csapat keresgélő bringás eléggé nagy feltűnést tud kelteni, bár visszagondolva meglepő, hogy senki sem kérdezte meg, hogy mit vesztettünk el. De a láda sikeresen meglett, és már csak egy kép a Bazilika részletéről, és irány a harmadik ládáért Bácsára.

Bácsára már eléggé sietős tempóban mentünk ki, hiszen a láda eléggé messze volt, és a nap is lemenőben volt egyre jobban. A Dunakapu-térnél csináltam egy képet a Mosoni-Duna rehabilitációjáról. Ha minden ilyen marad, akkor egész kellemes sétány lesz rajta végig valóban. De addig még sok idő van, és még több lehetőség nekik.

Aztán már csak Bácsán álltunk meg. A naplementében egy keskeny kis folyóágat fotóztam, és ekkor találkoztunk ismételten ládászokkal, akik hamar útbaigazítottak minket, hogy merre is menjünk, ha nem akarunk tengernyi gazon át menni.

A ládát könnyen megtaláltuk, lévén, hogy nagyon szépen kitaposott ösvény vezetett hozzá. Innen pedig már hazafelé vettük az irányt. Késő is volt, kezdett hűvös lenni, és fáradtak voltunk. Meló után ennyi bőven elég. A fotógépet is már csak egy repülő napnyugtai megvilágítása miatt vettem elő. 

Mire visszaértünk a belvárosba, már beesteledett. Hamar szétváltunk, és mindenki ment a maga dolgára. Kellemes délután volt, és ezzel az összes győri ládát sikerült megcsinálni már.