Másnap vasárnap a szombati napból okulva Viktorral visszatértünk mindennel felszerelve, amivel lehet: Tablet, GPS és két telefon. A keresett második pontot gyorsan meg is találtuk a kiállított tűzoltószekér közelében.
Itt megkaptuk a láda koordinátáit, amit a Duna-parttól nem messze meg is találtunk. Hála égnek a Garmin nagyon pontos tud lenni, és nem volt vele különösebb gond.
Itt megnéztük, milyen ládák vannak a közelben. Végül is az öttevényi kavicsbányáknál lévőt gondoltuk, hogy megcsináljuk. A töltésen indultunk el a Bolgányi-híd felé, de útközben megálltunk kétszer is a Duna partján fotózni, és pihenni Dunaszeg magasságában.
Öttevényen megállva egy sör mellett sikeresen elbeszélgettük az időt, és nem maradt időnk a ládára, így aznapra annyi volt csak. Majd legközelebb folytatjuk alapon távoztunk.
A folytatásra a mostani hétvégéig kellett várni. 4-en indultunk neki az útnak: Viktor, öcsém Krisztián, párom Berni és jómagam. Nagyszabású tervekkel voltunk tele, hogy egészen Óvárig megyünk (amiből tudtam, hogy úgyse lesz semmi persze)
Az első a Rábca vándor nevezetű láda volt. Elég hosszú ládika, és olyan helyeken jártam, ahol még eddig sosem. Jó volt mászkálni, és kutatni a megoldások után.
Így jutottunk el a Rábca zsilipéhez is. Sajnos erről jó kép nem készült, de nagyon látványos kis szerkezet. Az odavezető út nem volt a legkönnyebb, mert az árvíz után a töltéseket most a környéken mindenhol felújítják vagy erősítik, így most is jártunk olyan helyeken, ahol emiatt nem bringának való a terep.
Ezek után már csak a ládát kellett volna megtalálni, de sajnos egy bozótosba volt elrejtve, amit sajnos sehogy sem tudtuk megtalálni. Feladtuk, és indultunk tovább a következőhöz. Ez Abdánál Radnóti Miklósnak állít emléket. Kicsit oda-vissza bolyongtunk Győr és Abda között.
A láda nem különösen említésre méltó, nem túl izgalmas, de azért kellemes tanulnivaló. Szóval itt se készült sok kép, de legalább kicsit művelődtünk. Továbbmentünk egy étterembe felfrissülni, mert kezdett mindenki éhes lenni ugyancsak. Közben megbeszéltük, hogy Öttevény lesz a következő célpontunk, majd Dunaszentpál.
Elég sok kavicsbánya van a környéken, bár koszos a víz mindenhol, de nagyon szépek.
Nem tehetek róla, én imádok minden vízpartot. Az a fajta nyugalom, amit egy ilyen környezet nyújt, valahogyan semmi mással sem összehasonlítható. Ezután mentünk tovább a ládát keresve, bár előtte még a többiekről egy gyors lesifotó készült.
Sajnos hiába voltunk felszerelve mindennel, a ládát nem sikerült megtalálnunk itt sem. Eléggé letörtek voltunk, hiszen a 3-ból 1 arány kicsit sem jó, ráadásul az eső is szemerkélt már. Öcsém elindult haza, mi meg még tovább mentünk Dunaszentpálra. Ott aztán kicsit megálltunk a játszótéren bohóckodni, majd a strandnál levő büfében egy kellemeset söröztünk annak reményében, hogy a láda meglesz. Kicsit előre ittunk a medve bőrére vagy utólag a két sikertelenre? A fene se tudja. De aztán a láda sikeresen meglett. Szép a környék, érdemes ellátogatni mindenkinek arrafelé. Ezután már csak hazagurultunk, mert az idő kezdett egyre rosszabbra fordulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése