Ládázni voltunk! 1.rész

Múlt hétvégén ünnep volt, és minden összejött egy tartósabb pihenésre, ami nálam a tekerésből áll. Ágostonnal elhatároztuk, hogy geoládázni fogunk. Felírtunk gyorsan 3-at, aztán indulás is.
A reggeli szokott energiaitalozásra és egy indulóképre azért megálltunk kapásból 300 méter után.

Aztán indulás után az első megállónk Győrújfalun volt a rituális sörre, majd tovább Győrzámolyra. Az első láda itt volt. A multi-geoláda első pontja a templomnál volt, sajnos erről kép nem készült, ugyanis idegesek voltunk, hogy mobilon nincsen véletlenül sem egy olyan alkalmazás, amivel pontosan lehet koordinátákat keresni, a google térképből meg kivették ezt a szolgáltatást, a garminom meg nem volt velem. Szóval ezzel megakadtunk rendesen.
Arra jutottunk, hogy továbbmegyünk a Morotva-tavi ládikához, hátha ott több sikerrel járunk. Dunaszeg mellett van a tó, egy kis keresgélés után rá it találtunk, de előtte megálltunk a mellette levő halásztónál.

Innen már csak talán 100 méter a tó, ahova indultunk, de a túloldalán voltunk, mint ahova indultunk. Két kép erejéig megálltunk gyorsan.

Továbbhaladva a tó partján kellemes földút vezet, tanösvényként viszont ez bringával eléggé technikás. Nagyon szűk, és meredek kanyarok vannak benne, gyökerekkel nehezítve. Ha lejtene, akkor pokoli jó downhill pálya lenne, bár ahhoz meg rövid. De a lényeg az, hogy élvezetes volt eme kis szakasz a konával.
Aztán megérkeztünk a madárleshez. Kellemes fa építmény, de a vandálok meg az idő tették a dolgukat, s a lépcső bizony pár helyen mozog már. A képek a tetejéről készültek, köztük, hogy milyen madárfajok figyelhetőek meg.

Ezután, hogy ez a ládika meglett, Dunaszegre mentünk a következőhöz. Ez egy multi-geoláda volt, ami a régi gazdasági kisvasútnak állít emléket pár ponton keresztül. 

Bár már sokszor jártam errefelé, mert nincsen messze Győrtől, de a táblát sosem néztem meg jobban szégyenszemre, hisz a vasút a hobbym, mint pár posttal ezelőtt említettem. Mindenesetre sok érdekességet tartogat eme kis tábla. Például, hogy kisvasútban gazdag volt a szigetköz azelőtt:

Ezután továbbmentünk a ládika következő pontjához, ami a Bolgányi-híd felé volt. Kicsit eltévedtünk, de ennek köszönhetően egy tavacskára bukkantunk a Duna mellett, a töltés ezen oldalán. Szép kis hely, és mint szinte mindig, a szitakötők itt is pózoltak nekem és a fényképezőgépnek.

Ezután már rátértünk a helyes irányra, de sajnos a láda az árvíznek köszönhetően megsemmisült, és még nem lett javítva. Majd legközelebb talán összejön, hisz egy ládát többször is meg lehet csinálni. Így kicsit keserű szájízzel, de mégis kellemes hangulatban egy remek nap után hazafelé vettük az irányt.